Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - A református teológiai tanítás otthona 1600-1637
A REFORMÁTUS KOLLÉGIUMA 17. SZÁZADBAN 22 Kecskeméti azután nem csak helyi lelkészként, de zempléni esperesként is befolyást gyakorolhatott az iskola életére. Az egyik prédikációjában kifejtett, a hazai iskolázás kritikáját summázó gondolatai bizonyos fényt vetnek a korabeli iskolai helyzetre. Kecskeméti úgy tapasztalta, hogy a tanulási szándék mögött elsősorban olyan igény húzódik meg, amely megelégszik a világi pályákhoz elegendő középfokú ismeretekkel. A tanári és lelkészi hivatás magasabb ismereteket, főként klasszikus nyelveket is igényel, a politikusi pedig filozófiát és jogot. Ha ez az igény hiányzik, vagy ha az iskolák nem képesek ezt kielégíteni, zűrzavar lesz úrrá a társadalom életében. A jó iskola tehát nem pusztán az egyéni érvényesülés megkerülhetetlen eszköze, de a társadalmi kiegyensúlyozottság feltétele is. Más megközelítésben, de a lényeget tekintve ugyanígy hangsúlyozza az iskola és iskolázás erényeit a Rákóczi-fiúk későbbi nevelője, 1617-től pataki diák, Keresztúri Bíró Pál. Az eszményi iskola képe rajzolódik ki az I. Rákóczi Györgyöt megszólító ajánlásban, ahol nincs zűrzavar, fegyverzaj, meghasonlás, durva hangoskodás, harag, gyűlölség és irigység. Ezzel szemben mindazokban az erényekben bővölködik, amelyek a boldog élethez szükségesek. Az ilyen iskola a társadalom életében nélkülözhetetlen. Nincsen sokul', Kegyelmes Uram, az jószágos cselekedetnek egyéb veteményes kerti az scholákon kívül, nincsen oly kedves társaság, melyben az emberi elme az tisztességnek kívánására inkább gerjedezne, nincsen sokul oly jeles és hasznos munka, mint az scholai munka, nincsen oly mesterséges tudomány, mellyel az isteni méltósághoz közelebb járulhatnánk, mint a deáki tudománnyal. Mindenek bizonyára sötétségben lappanganának és haszontalanok volnának, ha az scholáknak gyakorlói ez világra ki nem terjesztenék azokat, melyektül az egész emberi társaságjngg. A tanárok továbbra is három-négyévi rendszerességgel váltották egymást. Tanítványaik - Geleji Katona István erdélyi püspök, Csanaki Máté orvos - általában úgy emlékeztek meg róluk később, hogy kiváló tudósok voltak, noha nem mindegyiküktől maradt ránk ennek írásbeli bizonysága. Tény, hogy a pataki diákok a német és holland egyetemeken kiváló, már itthon megszerzett felkészültségről tettek bizonyságot. Heidelbergben és Franekerben összesen 58 - 1622 előtt végzett - magyar diák disputáit, s közülük 26 volt előzőleg pataki tanuló. A tanárok közül kétségkívül az 1617-től itt tanító Filiczki János volt a legképzettebb. Másfél évtizedet töltött el nyugati egyetemeken, főiskolákon, többek között Prágában, Marburgban, Heidelbergben, Bázelben, Altdorfban. A humanizmus egyik utolsó képviselője, kitűnő latin költő volt, lelkesedett Szenei Molnár Albert zsoltárfordításáért. Az 1622-ben pusztító pestisnek lett áldozata tanártársával, a Rákóczi György által taníttatott, Szenei Molnártól „istenes és tudós atyafi”-nak nevezett Muraközi Dús Mártonnal és számos diákkal együtt. A járvány okozta megrendülésből csak nehezen ocsúdott fel az iskola. Az életben maradt diákok nagyobb része szétszóródott, évekig csak egy tanár tanított. 1626-tól lépett hivatalba a rektor mellett ismét egy lektor is, 1629-től pedig kialakult az a rend, hogy a tanárokat három évre alkalmazták, azután jobb jövedelmű parókiához jutottak a patrónus támogatásával, ezzel is vonzóbbá tévén a nem túl hosszú tanári pályát számukra.
