Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Hullámvasúton - az intézmény az 1940-es években
189 A Tudományos Gyűjtemények A huszadik század közepére a könyvtár, a levéltár, a múzeum és az adattár kinőtte azokat az iskolai kereteket, amelyek között a történelem folyamán létrejött. Önállóságát mégsem annak a koncepciónak köszönhette, amely a közművelődés jobb szolgálatába kívánta állítani az itt felhalmozott értékeket, hanem az államszocializmus akaratának, amelynek fő törekvései között szerepelt a társadalom egyes rétegeinek, főként az ifúságnak az egyháztól való elszigetelése. A kollégiumifőépületeknek azt a részét, amelyben a muzeális értékek nyertek elhelyezést, leválasztották a gimnáziumról és meghagyták a református egyház tulajdonában. Az ötvenes évek szocialista kultúra-felfogásában a fövő társadalmától’' idegennek számított az itt összegyűjtött anyag. A szétszélesztett teológiai tanári karból Sárospatakon maradhatott Ujszászy Kálmán, akire az a feladat várt, hogy megszervezze a Gyűjtemények életét. Rendkívüli felkészültségére jellemző módon ezt is megoldotta igen magas színvonalon, a szinte lehetetlen körülmények között. (A körülményekhez csak egyetlen adalék: a harmincas években létesített központi fűtés vízvezeték csöveit az államosított épületrészben egyszerűen elvágták, így a gyűjteményi részben a hagyományos fűtés visszaállítását kellett megoldani nem kis nehézségek árán.) Ujszászy tisztában volt azzal, hogy az immár állami gimnázium és tanítóképző diákifiú- sága nem fogja tömegesen felkeresni a Gyűjteményeket, és így könnyen elszigetelődhet. Ezért az átszervezésben előbb a tudományos kutatás, a tiszáninnei református gyülekezetek, majd később az országon belüli idegenforgalom felé tájékozódott. Az értékes egyházművészeti tárgyakat a gyülekezetek letétbe helyezték Patakon, ezzel új arculatot kapott a múzeum. A teremkönyvtár megnyílt a látogatók előtt, kiegészülve a múzeum iskolatörténeti és egyházművészeti kiállításával. E munkában kitűnő társakat kapott Czegle Imre és Szentimrei Mihály könyvtárosokban, Takács Béla muzeológusban, majd szintén a múzeumi területen munkálkodó feleségében Üjszászyné Deák Ilonában, a levéltár területén pedig előbb Román Jánosban majd Koncz Sándorban. A Gyűjteményekben folyó igen eredményes munkára kiválófényt vet a gyarapodás mértéke és a kutatási szempontokat előtérbe helyező szakszerű anyagrendezés. A könyvtárnak az átszervezés idején mintegy 80 ezer kötet és 3200 kézirat volt az állományában. A múzeumban, ahová a fizikai szertárnak és a természetraj- zi gyűjteménynek csak egy része került át az államosított gimnáziumból, 10 ezret meghaladó tárgy volt a birtokában. A levéltár, amely a 19. század végétől hivatalos egyházkerületi levéltárként is működött, 380folyóméter iratanyagot őrzött. A faluszemináriumi gyűjtemény Ujszászy Kálmán legkedvesebb részlege volt, személyes irányítással és törődéssel gondoskodott egységbe rendezéséről, s ő is nevezte el e részleget adattárnak. A Gyűjtemények igen komoly támogatást kapott egykori pataki diákoktól, akiknek könyv- és kéziratos hagyatékai a gyarapodásnak jelentős részét tették ki. A feldolgozott állomány jófélévszázados tudományos és szervező munka után 2010-ben: Nagykönyvtár 572.548 könyvtári egység; Adattár 228.886 adattári egység; Múzeum 27.479 múzeumi egység; Levéltár 497,3 iratfolyóméter. Emlékérem Lorántffy Zsuzsanna születésének 400. évfordulójára
