Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Hullámvasúton - az intézmény az 1940-es években
időnként az ebéd mellé. Hús viszont alig akadt. Ezt tojással, gomolyával, lekvárral igyekeztek pótolni. A tanulókra kellett hárítaniuk az élelmiszeradagok egy részének biztosítását. Erről pontos kimutatást készítettek, de az iíjúságot is elragadta a feketé- zés: a szülőktől kapott élelmiszerek egy részét eladták. A háború után eleinte a száguldó infláció és a tüzelőhiány okozott súlyos gondot. Ennek ellenére alapvetően optimista hangulatban zajlott az újjáépítés, újjáalakulás. Egészen megrendítő olvasgatni a korabeli iratokat arról, hogy a háború után milyen bizakodóan tekintettek a kollégiumi elöljárók a jövőbe. Rengeteg tervet szőttek, amelyek egytől egyig azt szolgálták volna, hogy a főiskola újra igazi szellemi központja legyen a térségnek. Emlékezhetünk Ujszászy Kálmán szavaira, akit már idéztünk: hiába a román hadsereg megjelenése, 1945-öt valódi felszabadulásként, az évtizedes szellemi béklyóktól való megszabadulásként élték meg. Ezt követően pedig — párhuzamosan az országos fejleményekkel — néhány évig a demokratikus berendezkedés lehetőségeiben hittek. Ez a mély hit egészült ki a valóban nagyívű tervek megfogalmazásával, s végrehajtásuk kezdetével. Nem véletlen, hogy 1946-ban már egy új reneszánsz eljöveteléről ad hírt az iskola Értesítője. (Jóllehet azzal a — később drámaian igazzá váló - megjegyzéssel megtoldva, miszerint talán kissé korai még mindezt kijelenteni.) A korszakváltás jegyében szervezeti, tanulmányi és gazdasági tekintetben is helyreállt a főiskola és a tanítóképző teljes egysége. Emellett a fiú népfőiskola is integrálódott az intézmény egészébe, s ugyanezt tervezték a leányok népfőiskolájával is. A főiskola szervezeti keretein belül kívánták megszervezni a középfokú szőlő-, gyümölcs- és borgazdasági képzést. Ehhez kötődően határozták el az ún. Pataki Diák Céh szerveződés megalakítását, amelynek keretei között a diákok Palumby Gyula vezetésével betekintést nyertek a környék legfontosabb iparos és mezőgazdasági szakmáiba, elérve ezáltal, hogy diákéveikben is szoros maradjon a kapcsolatuk a vidék mindennapjaival. Hasonló célból működött Bakos József vezetésével a gimnázium néprajzi csoportja és játékegyüttese, amely a régióban mutatott be néptánc- és népi- j áték-programokat. Fontos változásként a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hasznosításra átadta a főiskolának a Rákóczi várat azzal, hogy ott egy népművelésre alkalmas centrumot létesítsenek. A tervek szerint itt kapott volna helyet a népfőiskola, továbbá a népegyetem, az írók és művészek otthona s egy történeti múzeum is. Ezek közül a vár tulajdonjogát fenntartó minisztérium számára az ún. népegyetem megszervezése lett volna a legfontosabb, amely egy népkutató, etnográfiai intézetet és egy szabad- művelődési akadémiát tömörített volna. Ugyancsak a regionális kulturális központtá válás jegyében kezdeményezte az egyházkerület vezetése, hogy Patakon egy tudományos és művészeti társaság létesüljön. Ennek jegyében az addig szerencsi székhelyű Fáy András Társaság Sárospatakra helyezését tervezték - ezt a VKM is támogatta. Miközben a főiskolai nyomda az elmúlt években szinte végig zavartalanul működött, a régiség- és éremgyűjtemény, valamint a levéltár a nyilvánosság elől elzárva menekült meg a háborús viszontagságoktól. Ennek megfelelően e gyűjtemények rendeltetésszerű használatát újonnan kellett megszervezni. A háború után mindössze néhány hónap alatt, a volt pataki diákok hathatós támogatásával kiépült a főiskola kapcsolata a michigani Hope College-dzsal. A következő években ez a kapcsolat a sűrű levélváltásokkal, kölcsönös látogatásokkal gyorsan mélyült. Szintén figyelemmel követte továbbra is a Brit Nagykövetség a főiskola munkáját. 1946-ban például többszáz kötetes könyvadománnyal és 14 ezer forintos támo187 Karl Barth (1886-1968) világhírű svájci teológus Sárospatakra látogatott 1936-ban, Népegyház, szabad egyház, hitvalló egyház címmel előadást tartott. 1948-ban ismét megfordult Patakon
