Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Diákélet szervezett keretek között
184 KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN ben. Az 1944-1950 közötti években nőtt a tanulói létszám, e néhány év alatt 1073-an iratkoztak be. Ráadásul ekkor már — nem függetlenül a háborús károktól - lányokat is fogadott az intézet. Nagyjából minden harmadik tanuló volt lány. Ettől eltekintve a diákság társadalmi összetétele nem változott számottevően. Képes Géza (1909-1989) költő, műfordító pataki diák volt, majd 1930 és 1940 között tanára is egykori iskolájának DIÁKÉLET SZERVEZETT KERETEK KÖZÖTT Patak a diákélet szempontjából ebben a korszakban sem változott. Maradt, amilyen volt: színes és gazdag. Egészen sokrétű lehetőségeket kínált az itt tanulóknak, amelyekkel — a visszaemlékezések tanúsága szerint - nagy örömmel éltek is. Továbbra is aktívan működtek a különböző tanulói egyesületek. Kiemelkedett ezek közül a Hittanhallgatók Egylete, a Rákóczy György Egyesület, a Főiskolai Énekkar és az Erdélyi Onképző Kör. Utóbbi kettő jelentősége abban rejlett, hogy e szervezetek révén a helyi és környéki nagyközönséggel is intenzív kapcsolatot ápolhatott a diákság. Különös jelentőségű volt az egész település és a környék kulturális életében a főiskolai énekkar, amely egyre harmonikusakban kapcsolódott az intézmény egyéb irányú vállalásaihoz. Ennek megfelelően elsősorban a magyar népdal terjesztésében játszott meghatározó szerepet. Érdekesség, hogy a kórus kassai fellépését a rádió is közvetítette. Hasonlóan széles körű hatást fejtett ki az Ifjúsági Egylet, amely szerkesztette, gondozta a Sárospataki Ifjúsági Közlöny című periodikát. Több kisebb jelentőségű kezdeményezés idővel elhalt, így például néhány év alatt elenyészett a Kálvin János Kör, valamint a Bocskay Bajtársi Egylet is. Pedig különösen a Kálvin János Kör fontos szerepre tört. A megalakulást kezdeményező Janka Károly egyházi gondnok azt remélte, hogy ez fogja majd össze a teológia és az akkor még állami tanítóképzőben tanuló református ifjakat. Ezáltal pedig megfelelő fórumként szolgált volna a környéki falvak leendő vezetőinek céltudatos utánpótlás-nevelésére. Igaz, ez az aktivitás bizonyos problémákat is felvetett. 1928-ban legalábbis visz- szatérő, elhúzódó problémaként jelezték az elöljárók, hogy nem mindegyik társaságot sikerül mindenben a krisztusi tanításokkal összhangba hozni. Tetézte a gondokat, hogy a kollégium nem tudta teljes mértékben ellenőrzése alatt tartani a diákság sárospataki szórakozási lehetőségeit. Különösen a városban játszott színházi darabokkal gyűlt meg a baja az iskolai vezetésnek. Sokszor kerültek színre erkölcsöket veszélyeztető, vásári darabok. Az egyházkerület és a kollégium vezetése ezért igyekezett e téren is kezdeményező szerepet felvállalni. Ennek megfelelően sürgették a mozi felállítását, amelynek műsorát jobban kontrollálhatták, s amelyet az esztétikai nevelés, a filmoktatás szolgálatába állíthattak. Emellett leginkább a sportolási lehetőségek szaporításától remélték a diákok fölös energiáinak lekötését: tornacsarnokot és csónakházat építettek, téli időben jégpályát alakítottak ki, kirándulásokat szerveztek. A Turul, majd Petőfi Sportkör néven szerveződő sportegylet számtalan sportág (pl. torna, atlétika, tenisz, labdajátékok, sakk, vívás, sí, korcsolya) kipróbálását tette lehetővé. A sportkör nemcsak a fiatalok testedzése miatt töltött be fontos funkciót, hanem azért is, mert a Patakon lelkésznek vagy tanítónak készülő ifjakat tudatosan készítette fel a falvak sportéletének megszervezésére, irányítására. Ugyancsak közvetlen közművelődési hatása volt az iskola régiójában annak, hogy a pataki diákok bekapcsolódtak a Soli Deo Gloria-mozgalomba. A bibliaköröket, ünnepélyeket, hangversenyeket szervező, a vallásos önképzést és nevelést folytató társaság rendszeresen kiszállt a környékbeli falvakba. Itt részint ők foglalkoztak a
