Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Diákélet szervezett keretek között
helyiek nevelésével, igényes szórakoztatásával (népmeséket játszottak el, népdalokat adtak elő, műsoros délutánt vagy népművelési előadást tartottak), részint a falukutató mozgalom szellemében ők is tájékozódtak, ismerkedtek a református vidéki közösségek szokásaival, hagyományaival. A számtalan lehetőség közül az önképző körök emelkedtek ki. A havonta általában kétszer összeülő, továbbá ünnepi üléseket, valamint hangversenyt, farsangi bált stb. szervező ifjúsági kör a diákság nagy részét mozgósította. A tanítóképzősök Comenius Önképzőkörében például a hallgatóknak csaknem a harmada viselt valamilyen tisztséget, ezáltal az ő részvételük bizonyosan nemcsak formális volt. Miközben az 1930-as évek végén általában az önképző körök válságba kerültek, Patakon ez kevéssé éreztette a hatását. Az említett Comenius Kör például különböző osztályokra (irodalmi, történeti, pedagógiai, táj- és népkutatói, művészeti stb.) szakosodott, s így tette lehetővé a diákok számára az érdeklődésüknek megfelelő elmélyülést. Természetesen Sárospatakon is nagy jelentőségre tett szert a cserkészmozgalom. A gimnazisták a 134. sz. Hegyaljai Erő, a tanítóképzősök pedig a 234. sz. II. Rákóczi Ferenc Cserkészcsapatba tömörülve gyakoroltak, méghozzá három nagyobb csoportban: a vízicserkészek a Bodrog partján táboroztak, a tanítóképzős apródcserkészek a gyakorlóiskolai tanulók körében nevelték az utánpódást, az öregcserkészek pedig az iskolából már kikerült egykori növendékekkel tartották a kapcsolatot. A Hegyaljai Erő megszervezésére 1921-ben került sor, miután a tahi nyári táborban új impulzusokkal töltekeztek fel a meghatározó pataki diákok. Az Ujszászy Kálmánt is magával ragadó tahi táborban Benke József, Nagy Sándor Béla, Szabó Zoltán, Vincze Károly és Zsiros József vett részt. Ök lettek aztán a cserkészmozgalom kezdeményezői is a Bodrog partján. Vezetőjüknek tanáraik közül Halgató Sándort kérték fel. Az évközi munka mellett kiemelkedő pontjai voltak a cserkészéletnek a nyári táborok, illetve az ausztriai és bulgáriai mozgótáborok. Tanulságos, a pataki diákéletet, a diákság belső viszonyait és szellemiségét is jól lefestő ellentétet részletez visszaemlékezéseiben Harsányi István. Eszerint a kollégiumi diákság a’20-as években kevéssé talált közös hangra. Ahogy Harsányi fogalmaz, az iskola dicső múltja nem volt elég a közös nevező kialakulásához. Markáns változást az Angol Internátus kiépülése hozott, amely egyfajta kozmopolita, modernizációpárti szellemet engedett a kollégium falai közé. Az „urbánusok” egyre inkább a vidéki tradíciókhoz jobban kötődő tanítóképzősökkel és teológushallgatókkal, a „népiekkel” szemben határozták meg magukat. Az egyre élesebb ellenállás különösen megmutatkozott az 1934. évi önképzőköri elnökválasztáson. Ekkor 74:26 arányban a népi tábor jelöltje, Király István lett az elnök. Am az erőviszonyok hektikusan változtak, s ezért a felek többször is megmérkőztek egymással. A párharc végül - főként az öntudatos tehetségvizsgásoknak köszönhetően - egyértelműen a népi oldal javára dőlt el. Ám - int Harsányi István - mindebből nem vonható le pusztán az a következtetés, hogy az Angol Internátus diákjai mindvégig idegen elemek maradtak Patakon. Merthogy a konkurenciaharc közben az egész kollégiumi diákélet jelentősen változott: „... [látva] a sportolás szerepének előretörését, az élő nyelvek iránti fokozott érdeklődést és az évről-évre megismétlődő, és Budapesten is nagy sikereket arató angol nyelvű színelőadásokat, örülnünk kell, hogy a pataki kollégiumnak volt egy ilyen konfrontálódásra, egyeztetésre, sok társadalmi kérdés tisztázására törekvő szakasza.” 185 Szabó Zoltán (1902-1965) teológiai tanár, Újszászy Kálmán munkatársa az ifjúságnevelésben és a falumunkában
