Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN - A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐTT ÉS UTÁN - „Sorsommá lett Patak” - Újszászy Kálmán

vevőjeként, Tahiban varázsolta őt el az a gondolatiság és lelkiség, amelyet a résztvevő pataki diákok (pl. Szabó Zoltán és Zsíros József későbbi teológiai tanárok, Nagy Sándor Béla későbbi Kálvin-kutató, lelkész) részéről tapasztalt. Ekkor jutott arra az elhatározásra, hogy eredeti szándékaival szemben nem a fővárosban finnugor szakon, hanem teológián folytatja tanulmányait, méghozzá a távoli kisvárosban, Patakon.

1921-ben, a legválságosabb időszakban került tehát Zemplénbe, ahol gyorsan beilleszkedett, s megtalálta számítását: „Pesten csak <tanuló> voltam, itt <diák> lehettem.” Pezsgő diákéletet (nyári táborokkal, cserkészmozgalommal, konferenciákkal, felolvasó estekkel), barátságos, ám következetes, tudományukban szigorú tanárokat talált. Utolsó évében szeniornak is megválasztották, végérvényessé téve ezzel azt, hogy a „pesti diákot” befogadta a helyi közeg. A hivatal nemcsak megtiszteltetés volt a számára, hanem lehetőség is: hároméves peregrinációra indulhatott ennek köszönhetően. Már Patakra érkezése előtt kipróbálta magát idegen földön, amikor két hónapig német nyelvet tanult Grazban. De az igazi nagy tudományos töltekezés ideje 1926-ban jött el. Egy-egy esztendőt töltött el Glasgow-ban, Bázelben és Athénban. Elmélyült a Skót Misszió munkájában, Karl Barth teológiájában, athéni állomásán pedig az ohiói Oberlini Egyetem által végzett közel-keleti keresztyén missziós tevékenységet tanulmányozhatta.

Nem volt kérdés, hogy külföldről hazatérve Patakon folytatja életét - jóllehet más ajánlatai is voltak. Az első esztendőkben a tanítóképző intézet hitoktatója, majd vallástanára volt. Üjszászy Kálmán 1931-ben szerezte meg a bölcsészdoktorátust, aminek birtokában - egyelőre még csak ideiglenes jelleggel — őt nevezték ki Rácz Lajos utódjául a filozófia és a pedagógia tanárává. Tudományos pályájának csúcsát 1939-ben érte el, amikor Szegeden a szóbeli vizsga mellőzésével megítélték neki az egyetemi magántanári minősítést. Ezáltal foglalhatta el a helyét a főiskolai rendes tanárok sorában. Szegeden egyébként a faluszemináriumi munkáját honorálták ily módon, ebben a témában aztán kurzust is tartott a szegedi egyetemen.

Élete delén érhette meg a főiskola 1945 utáni nagy fellángolását, a szédítő, s ennek ellenére néhány hónapig, egy-két évig meghökkentően reálisnak tűnő terveket. Amint visszaemlékezéseiben többször is leszögezte: a második világháború végét valódi felszabadulásként élte meg ő is, helybéli kortársainak többsége is. A náci idők szellemi zsarnokságát egy sokkalta szabadabb légkör, a valódi tervezés és a demokrácia — gyorsan elillanó - illúziója váltotta fel. E néhány évben paradigmaváltással számoltak Patakon. (Erről alább részletesen szólunk.) Olyannal, amely ezer szállal kötődik ugyan a kollégium 400 éves tradícióihoz, a magyarországi kálvinizmus értékrendszeréhez, de amely egyúttal végképp szerves kulturális egységként kezeli a kollégiumot és a várost, illetve a kollégiumot és a tágabb értelemben vett térséget. Az immár kifejezetten hangsúlyossá váló népfőiskolái, falukutatói, tehetséggondozói, közművelődési tevékenység, ifjúságmozgalmi aktivitás minden eleme szorosan kötődött Üjszászy Kálmán egész életművéhez, tevékenységéhez.

De a remények villámgyorsan szertefoszlottak. A kommunisták térnyerésének, a diktatúra kiépülésének meghatározó jelképévé vált az egyházakkal és egyházi intézményekkel szembeni radikális fellépés. Sem a gimnázium, sem a főiskola nem élte túl ezeket az esztendőket. Egyedül a tanítóképzést nem szüntették be a városban, de természetesen az is csak totális állami kontroll alatt folyhatott tovább. Üjszászy munkatársaihoz hasonlóan légüres térbe került. 49 éves korában, országszerte ismert és elismert szakember létére kénytelen volt befejezni mindazt, ami addig éltette: a nevelést és a népművelést. Emberi nagyságát mutatja, hogy mégsem vált tragikus hőssé.

Újszászy Kálmán családi körben 1954 karácsonyán