Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN - A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐTT ÉS UTÁN - „Sorsommá lett Patak” - Újszászy Kálmán
KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN 168 Sőt a kommunista diktatúra az egyház kezén hagyta az egykori kollégium könyvtárát és levéltárát, amelyet Ujszászy vett gondozásba. Igazgatóként saját faluszemináriumi gyűjtésére alapozva Adattárral egészítette ki az intézményt, s ezzel kialakította a sárospataki Tudományos Gyűjteményt. Páratlan történeti és irodalmi kincseket tárolt és rendezett a gyűjtemény. De a szervezet valódi jelentősége jóval túlmutat ezen: Ujszászynak és munkatársainak köszönhetően őrlángként működött. Jobb időkben reménykedve ápolta a helyi hagyományokat és tartotta életben az újraindulásba vetett hitet. Különös ajándék lehetett számára, hogy - bár már nyugdíjasként - megérhette e remények valóra válását. Ujszászy Kálmán országos ismeretségre faluszemináriumi és népfőiskolái kezdeményezéseivel tett szert. Szóltunk róla, tudományos pályájának csúcsa is szorosan összekötődött falukutatói munkásságával. Ily módon tehát elsődlegesen etnográfussá vált, jóllehet hivatása és kitartó munkával elnyert sárospataki főiskolai katedrája alapján is filozófusnak számított - miközben tanárként, majd gyűjteményi igazgatóként elsősorban teológiai jellegű intézményben dolgozott. Nem túlságosan nagy számú szakirodalmi munkásságára is ez a fajta szórtság jellemző. Műveire rákeresve döntően a faluszemináriumi, kisebb részt pedig a népfőiskolái és cserkészszervezői tevékenységgel kapcsolatos írásai lelhetők fel. Filozófusként csak egy szolid kötetet publikált Heinrich Ric- kert ismeretelméletéről. Emellett kisebb tanulmányok jelentek meg a tollából igehirdetéssel kapcsolatban, illetve a protestáns teológia új- szövetségi tudományokra gyakorolt hatásáról. Afalvak kutatása és szolgálata A Sárospataki Református Kollégium tradicionálisan fontosnak tartotta a sokirányú társadalmi szerepvállalást. A két világháború között mindez egyre inkább az iskola közvetlen régiójának legszegényebb rétegei felé irányította az iskola szereplőinek érdeklődését. Szándékosan fogalmazunk így: az 1931/32-es tanévben megindult faluszemináriumi munka nem az intézmény vagy az egyház vezetőinek fellépésére fogant, hanem igazi alulról jövő, diákkezdeményezés volt. Két fiatal tanár, Ujszászy Kálmán és Szabó Zoltán hatására kezdtek mind behatóbban foglalkozni az agrárnépesség életkörülményeivel, igen súlyos megélhetési nehézségeivel. Az időzítés sem véletlen: a gazdasági világválság a termelési lánc legvégén állókat taszította talán a legmélyebb nyomorba. A klasszikus szemináriumnak indult, azaz heti kötelező olvasmányokra épített főiskolai stúdium hamarosan terepgyakorlattá vált. Már az első tanév végén kiszálltak a diákok a Patak környéki tanyák megvizsgálására, majd ezt követően hegyaljai, hegyközi, bodrogközi, sőt egy idő után felvidéki településeket kerestek fel. A kiszállások gyorsan célzott adatgyűjtéssé váltak. Egy-egy település földrajzi, demográfiai és szociológiai jellemzői mellett a hallgatók igazán értékes néprajzi ismeretekhez jutottak - s egyúttal juttatták az utókort is. A gyűjtőmunkát alapos módszertani szabályok határozták meg. A kiszállást részletes felkészülésnek kellett megelőznie, amelynek részét képezte a feltárni kívánt település helytörténeti és helyi szépirodalma. Gyakran előfordult, hogy az adott vidékről származó vendéget hívtak meg, hogy ő tartson előzetes felkészítést a megismerendő viszonyokról. A helyszíni gyűjtőmunka Ujszászy pontos útmutatása alapján zajlott, s miközben nagyfokú céltudatosságot mutatott, nem nélkülözte a spontán, csak az adott településre érvényes problémák megvitatásának lehetőségét sem. A Patakon 1952-ig, a teológiai oktatás felszámolásáig hatalmas szenvedéllyelfolytatott, egyre híresebbé váló kezdeményezés túlnőtte a pataki iskolafalait: Teleki Pál kultuszminiszterként országos mozgalommá kívánta fejleszteni, tervei szerint évente legalább 200-300 főiskolásnak kellett volna járnia a magyar vidéket. A faluszemináriumi gyűjtőmunka eredménye a mai Sárospatakon a Tudományos Gyűjtemény Adattára, amely páratlan kincseket tartalmaz a 20. század első felének Felső-Tisza-vidéki népéletéről, a gyülekezetek történetéről és szokásairól. Ujszászy Kálmán pusztán ezzel a dokumentációs tettel hosszú évszázadokra biztosította volna helyét a nagy Bodrog-parti személyiségek pantheonjában.
