Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN - A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐTT ÉS UTÁN - Gazdálkodás ismét - regionális szerepkör nélkül
164 KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN Népfőiskolások Sárospatakon nem volt meglepő, hogy a gazdasági világválság hatásai begyűrűztek a falai közé. 1931-re a helyzet tarthatatlanná vált. Alább még részletesen foglalkozunk ezen esztendő nevezetes eseményeivel, hiszen nemcsak a kollégium 400 éves fennállását ünnepelték ekkor, hanem az új kibontakozás reményeként alapított Angol Internátus megnyitását is. Ám a dicső múlt és a reményteli jövő zálogának ünneplése keserves megszorításokkal párosult. A több mint 78 ezer pengős adósság azzal fenyegetett, hogy maga alá temeti az egész főiskolát. Ezért egy hétéves szanálási programot dolgozott ki a gazdasági választmány, amelyben évenként 10 ezer pengőnyi adósság ledolgozását tervezték. Mivel az eljáró bizottság a mezőgazdasági birtokok működtetésében nem talált kivetnivalót, mást nem tudott kitalálni, „mint amit az államon kezdve minden közület tesz: a bevételek szaporítására bizonyos iskolai díjak emelését határozta el, a kiadások csökkentésére pedig a személyi kiadások redukcióját.” Mivel az egyházkerület mereven elzárkózott mindenféle pótadó lehetőségétől, s az egyéb alapítványokban sem mutatkozott semmilyen tartalék, az intézmény lényegében magára maradt gondjával. Ráadásul úgy érezték a patakiak, az Ég is őket bünteti: a súlyos aszály miatt az ünnepi esztendő tanévnyitóján az sem volt világos, tudnak-e majd enni adni mindenkinek a tél folyamán. A szanálás során fokozottan felügyeltek a mezőgazdasági művelés hatékonyságának javítására, valamint igen súlyos megszorító intézkedéseket foganatosítottak a tanárokra, az iskola működésére nézve. A program következetes végrehajtása számottevő eredményekkel járt. A hiány 1934 nyarára 47 ezer pengőre, a következő év júniusára pedig 23 ezer pengőre csökkent. De mindvégig hangsúlyozták az iskola vezetői, hogy az egész adósságcsökkentő művelet sikere leginkább külső tényezőktől függ: ha a termésátlagok a következő években növekedni fognak, akkor 1937-re ledolgozható lesz az adósság, ha azonban krízis köszönt be, kudarccal fog járni a vállalkozás. Jellemző, hogy Györgytarló még mindig inkább csak vitte a pénzt: mivel előbb csak a jobb földeket vette vissza saját kezelésbe az iskola, a többi terület bérből való visszavétele csak utóbb, fokozatosan történt meg. így pedig szinte évről évre újabb állagjavító beruházásokra kényszerültek. Az 1934/35-ben a 2209 holdas györgytarlói birtok 19 ezer, a mindössze 363 holdas bálványosi birtok pedig 10.500 pengő tiszta bevételt termelt. Az istvánházi birtokon mintegy 6800 pengős jövedelme született az iskolának. Az 1935/36-ik tanévben az államsegély a gimnáziumi tanárok fizetésének 66%-át fedezte, emellett a teológiai akadémiai államsegély 4150 pengőre rúgott. Az állam fedezte továbbá a teológiai tanárok családi pótlékát. Az egyházkerületi kultúradóból 1786, a Pataki Diákok Országos Szövetségének gyűjtési akciójából pedig 320 pengő származott. Különböző hagyatékokból és alapítványokból további 27 ezer pengővel gazdálkodhattak. A főiskola ekkor vette át egyébként Dókus Ernő és neje alapítványának kezelését. Ez egy budapesti, a Múzeum körúton található háromemeletes bérház volt, amelynek évi jövedelmét hat-hétezer pengőre becsülték. Ezt az ősz- szeget az alapítók szándékainak megfelelően olyan középosztálybeli gyermekek gimnáziumi taníttatására kellett fordítaniuk, akiknek a szülei nem tudták az iskoláztatás költségeit maguk viselni. Az Angol Internátus hiánya az előző tanévre szűnt meg, de ebben a tanévben az élelmiszerdrágulás miatt ismét kisebb veszteséget termelt. A háború utolsó éveitől a gazdasági káosz lett úrrá Patakon is. Miközben ismét túlsúlyba került az önálló mezőgazdasági gazdálkodás, a károk helyreállítása, valamint ezzel egyidőben az új viszonyok között a működési költségek előállítása csaknem lehetetlen feladat elé állította az iskolai elöljárókat. Az 1946/47. tanévre például
