Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN - A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐTT ÉS UTÁN - A megfelezett Zemplén, a megharmadolt egyházkerület és a testületileg irányított kollégium
162 KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN tületnek a főiskola világi és lelkészi gondnoka, az egyházkerület püspöke, további három tekintélyes — általában esperesi címet viselő — pap, valamint a sárospataki lelkész. A világi tagok közül az egyházkerület meghatározó vezetői foglaltak helyet a tanácsban - általában négy, egyházkerületi vagy egyházmegyei tisztséget is betöltő férfi. Részt vett még az üléseken a gazdasági választmány elnöke. Az igazgatótanács negyedévente ülésezett, s a fajsúlyosabb, az iskola működését tartósan meghatározó általános kérdésekben határozott. Az igazgatótanács közbeékelése a döntési mechanizmusba tehát azt jelentette, hogy az egyházkerületi gyűlés immár inkább csak szimbolikus jogot gyakorolt az intézmény felügyeletére vonatkozóan. Ugyanakkor az egyházkerületi gyűlés leginkább meghatározó tagjai nemcsak megerősítették, hanem a korábbiakhoz képest még közvetlenebbé is tették a befolyásukat. Ezzel együtt a szakszerűség irányába mozdult el a szervezetirányítás azáltal, hogy a gazdasági választmány elnöke, s a három tagozat képviselői is részt vehettek a viszonylag kis létszámú testület munkájában. A főiskola munkájának napi szintű meghatározására a leginkább a közigazgatónak és a köziskolai széknek volt lehetősége. A közigazgatói posztot évenkénti rotációban töltötte be a teológiai és a gimnáziumi tagozat igazgatója. S mivel az ő megbízatásuk öt évre szólt, a közigazgatóságot is többször betölthette valaki egyetlen ciklusban is. A közigazgató leginkább a köziskolai szék határozatainak előkészítője és végrehajtója volt. A köziskolai szék havonta ülésezett, tagságát a teológiai és gimnáziumi tagozat teljes tantestülete, s időnként a gazdasági választmány tagjai alkották. (Később, a teljes betagozódás idején a tanítóképző tanárai is csatlakoztak a köziskolai székhez.) A köziskolai szék és a közigazgató volt köteles eljárni minden, a folyó ügyek intézéséhez kapcsolódó kérdésben. Emellett természetesen az igazgatótanács döntéseinek is e szinteken kellett leginkább érvényt szerezni. Az iskolairányítás harmadik testületé a gazdasági választmány volt. Az előző korszak végére teljesen megszilárdult a választmány döntési jog- és felelősségköre. Ez lényegében négy területet ölelt fel. Gondoskodnia kellett a kollégium ingatlan vagyonáról (szőlőbirtokok, erdők, házak hasznosítása, bérbeadása, vétele, eladása), az ingóságokról (tőkegazdálkodás: hitelezés, értékpapírok vásárlása, eladása), a saját kezelésű birtokdarabok műveltetése, az iskola infrastruktúrájának karbantartása - beleértve a fűtést, világítást, karbantartást, élelmezést. A választmány javaslattételi és véleményezési jogot élvezett minden nagyobb beruházás tervére vonatkozóan. A gazdasági választmány elnöke korszakunkban dr. Trócsányi József volt, aki a feloszlatott jogakadémia egyik utolsó tanáraként ebbéli tisztségében érte el a nyugdíjas kort. Kitűnő szervezőmunkáját közel egytucatnyian segítették: az iskola három tanárt, az ifjúság egy főt, a szeniort delegálta a választmányba. De tagja volt ennek a grémiumnak a nyomda, valamint a tápintézet felügyelője, a pénztárnok és a számvevő. Igazán tekintélyes választmányi tag volt a sárospataki Takarékpénztár vezérigazgatója, Harsányi Gyula, illetve a gimnázium nyugalmazott igazgatója, Csontos József. Trócsányi József, a gazdasági választmány elnöke
