Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Pezsgő diákélet
Ez a berendezkedés a 19. század első felétől gyorsuló ütemben hanyatlani kezdett. Egyre több eklézsia döntött úgy, hogy a két-háromévenként változó fiatalember helyett állandó, felnőtt tanítót alkalmaz. Eleinte jellemzően a kisebb, csak szerény fizetést ajánló gyülekezetekben szilárdult meg egy-egy rector pozíciója. Néhány évtizeddel később azonban már a jobb kondíciókat kínáló egyházközségek is áttértek erre a szisztémára. A klasszikus rectorkodás pedig néhány igazán jómódú, nagyobb gyülekezetre korlátozódott: az egyházkerület mintegy tucatnyi nagyobb településére hívták meg a kollégiumból kikerülő, néhány évig maradó deákokat tanítónak. Ok ezeken a helyeken elvileg annyi pénzt tudtak szolgálatukkal keresni, amennyiből a külföldi tanulmányútra, a peregrinációra is félre tudtak tenni. Ezért az ő tanítói működésüket academia promotióak hívták. A 19. század közepére a falusi kisiskolák többsége tehát az állandósuló, hosszan helyben letelepülő tanítók alkalmazása mellett döntött. Ez pedig a pedagógiai felkészítés átfogó megváltoztatását tette szükségessé. Hiszen az ideiglenes rectorkodás idején a tanítók gyors cserélődése biztosította — legalábbis elméletileg — a változások követését. A rendszer rugalmassága azonban többé ily módon nem volt biztosítható. Ezt a problémát fokozta, hogy a pedagógiai ismeretek mennyisége jelentősen megnőtt: a felvilágosodás hatására az értelmiségi közbeszéd közkedvelt témája lett a nevelés és az iskolázás. Ennek eredményeként a 18. század végétől Magyarországon is sorra jelentek meg az ezzel kapcsolatos hírlapi vitacikkek, a pedagógiai plánumok és tankönyvek. Mária Terézia uralkodásának a végén Johann Ignaz Felbiger megszervezte az államilag felügyelt tanítóképzést. A csak a katolikus oktatási szektor számára tanítókat képző ún. normaiskolák eleinte néhány hónapos tanfolyam, majd kétévessé bővülő képzés segítségével ontották az azonos módon felkészített vidéki tanítókat. A merev, de egységes tantervi követelmények és tankönyvcsomag által uniformizált katolikus tanítóképzés ezzel lépéselőnybe került a reformátusok egyéniséget jobban tisztelő, de alig kontrollálható gyakorlatával szemben. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát Sárospatakon és környékén viszonylag hamar felismerték. Említettük már korábban, hogy Tóth-Pápai Mihály révén már a 18. század közepétől szerepelt a kollégiumi tantervben a pedagógia, s innentől kisebb megszakításokkal ugyan, de rendszeresen szerepelt a teológusok melléktárgyainak sorában a neveléstan. Emellett igazán élénk diskurzus is kibontakozott a kisiskolák szakmai megerősítéséről. Esperesek (így például Báthori István gömöri, Komjáthy Ábrahám felső-borsodi, Liszkay Sámuel felső-zempléni esperes), professzorok (Nyíry István, Szeremley Gábor) készítettek részletes koncepciókat, amelyekben a kisiskolákban folyó munka kritériumait gyűjtötték össze. A kollégium állapotával foglalkozó Litteraria Deputatiók visszatérően sokat, a korábbiaknál behatóbban foglalkoztak az elemi oktatás megalapozásával. Mindez nem véletlen, hiszen az egyházmegyék részéről szinte sorjáztak azok a beadványok, amelyek a tanítók alaposabb felkészítését igényelték, a kollégiumból kikerülők felkészültségének hiányosságait panaszolták. Ahogy terjedt az állandó tanítók alkalmazása, úgy vált egyre nyomasztóvá a lehetőség, hogy pedagógiai ismeretekkel és érzékkel nem rendelkezőkkel lesznek kénytelenek akár évtizedekig beérni a gyülekezetek. A kiutat csakis a különálló tanítóképző megalakítása jelenthette. Az egyház- kerület ezt 1843-ban határozta el. A döntés értelmében az országban szokványos, viszonylag gyenge képzési nívót biztosító preparandia típusú szakmai felkészítés helyett egy a kollégium struktúrájába szervesen illő, a gimnázium és az akadémia fokozatai közé illeszkedő tagozat létrehozására törekedtek. A később meg is valósított 147 GYERMEK-NEVELÉSRE VEZETŐ ' ÚT-MUTATÁS, a’ S. Pataki ’Helvetica Confefsiól tarló -Collégiumban TANÍTÓ IFJÚSÁG ' SZÁMÁRA. K A S S A JV ELINGER JÁNOS Cs. ti Kirdlyi j>ri»il. Könyv-nyomtatónál. 1 7 9 7Tóth-Pápai Mihály műve a hazai pedagógusképzés első magyar nyelvű pedagógia tankönyve.
