Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Pezsgő diákélet
148 FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA Árvay József, a pataki tanítóképzés atyja elképzelés szerint a gimnáziumi tanulmányokat követően kifejezetten a képezdébe iratkozók hároméves szakmai felkészítésben részesültek. A tanulmányaikat teológián folytató, továbbra is két-hároméves tanítóságra kimenni szándékozó hallgatók számára pedig kéthónapos tanfolyamot biztosítottak. így nemcsak az állandó tanítók, hanem a leendő lelkész, hittanoktatók és a helyi iskolafelügyelők is megismerkedtek a pedagógia alapjaival. Az előkészületek elhúzódtak. Hiába jelentette meg az egyházkerület 1845-ben Szeremley Gábor professzor pedagógiai tankönyvét, s kezdtek egyébként is intenzív szervezési munkába, az anyagi nehézségek, majd a szabadságharc és annak bukása évtizedes késést okozott. Ez idő alatt azonban legalább sikerült egy tettre kész fiatalembert találni, aki megismerte a tanítóképzés hazai és külföldi szakirodalmát, s Németországban, Hollandiában, Svájcban járva testközelből is megtapasztalta a haladó gyakorlatok pozitívumait. A gimnáziumi tanárból ily módon a képezdei tanárrá átminősített Árvay József lett e tagozat alapítóatyja. A képezde 1857 novemberében kezdte meg a munkáját 25 teológus és öt képezdei hallgató hathónapos tanfolyamával. Az első igazi, hároméves oktatásban résztvevő évfolyam - 32 fiatallal - a következő év tavaszán nyert felvételt. Az első évtized a gyökerek kifejlődésének ideje volt. Megalakult az első tanári kar: Árvay mellett Kiss József és Zsindely István személyében további két rendes tanárt is alkalmazni tudtak. Árvay 1823-ban született a zempléni Kisráskán, lelkészi családban. Eleinte házi nevelői, kápláni, majd Golopon lelkészi hivatalt viselt. 1851- ben került a pataki gimnáziumba. Néhány év múlva a matematika szaktanárává választották — ekkor Bécsben tanult rövid ideig. Külföldi tapasztalatait a tanítóképző szervezésekor gyarapította. Árvayt 1863-ban — elismerve képezdei munkáját — akadémiai rendes tanárrá emelték. A népoktatási törvény megszületését követően elhagyta a kollégiumot, királyi tanácsos és Zemplén vármegye tanfelügyelője lett. Korának jelentős pedagógiai írója, tankönyvszerzője volt. Szakmai felfogása teljes mértékben harmonizált az Eötvös-féle népoktatási törvény szellemiségével. Közvetlen munkatársa, Zsindely István 1829-ben született a taktaközi Prügy faluban. Patakon tanult jogot és teológiát. Deákként nemzetőrként szolgálta a szabadságharc ügyét. Mielőtt képezdei tanárrá választották volna, Cserépfaluban volt tanító. Arvayhoz hasonlóan Zsindely is külföldi tanulmányúton készült új megbízatására: Bécsben, Bázelben, Zürichben és Göttingában hallgatott elsősorban természettudományos stúdiumokat. A tanítóképzőben három évig tanított, majd pedig átkerült a gimnáziumba rendes tanárnak. Árvay Józsefnek köszönhetően megszilárdult a képezde tanterve. A leendő tanítók összóraszámuk 8-8%-ában tanultak vallástudományt, s magyar nyelvet és irodalmat. Hasonló volt az elméleti pedagógiai tárgyak súlya is az órarendben. A gyakorlati órákkal együttesen számolva viszont minden ötödik óráról elmondható, hogy közvetlenül a szakmai orientációt szolgálták. A közismereti tárgyak valamivel több mint az összóraszám harmadát tették ki — ennek kisebbik felét a humán-, nagyobbik felét pedig a természettudományos tárgyak alkották. A művészeti tárgyak (ének, hangszeres zene, rajz, szépírás) 31%-os aránya tekintélyt parancsoló jelentőséget jelentett a tanterven belül. Természetesen számos nehézséggel kellett megküzdenie a képzőnek. Leginkább azzal, hogy a korszakban egyáltalán nem volt szokványos, hogy három évig az iskola falain belül készülnek a leendő tanítók. Az egy- és kétéves képzési forma volt elterjedve még az államilag fenntartott tanítóképzők között is. De a kevéssé szabályozott
