Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - Árvaságból a csúcsokig - Finkey Ferenc
126 FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA Finkey Ferenc lönleges státusát, s belesüllyedt az egyházpolitika és egyházi élet szervezésének aktuális gondjaiba. Nem véletlen, hogy a félig-meddig már visszavonult, csak a főiskolai könyvtár rendezéséért felelős Erdélyi 1864-ben úgy vette vissza a szerkesztői feladatokat, hogy feltüntette: új folyamot indít a lap történetében. Ismét tágítani kezdte a Füzetek horizontját. Az egyházi tárgykörön túlra merészkedett, s újra hangsúlyozta a külföldi szempontok és példák megismerésének fontosságát. Ebben az évfolyamban ennek megfelelően helyet kaptak klasszikus bölcsészeti (költészettani, állattani, civilizációtörténeti, filozófiai, etikai stb.) írások is. De ekkorra már energiái megfogyatkoztak. Az intrikák és az ismét előtörő betegség nyomán elhatározta, szakít Patakkal. Áruba bocsátotta házát, szőlőjét, s elhatározta, idős napjait Pesten éli le. A búcsú pillanatát azonban nem élhette meg. Néhány héttel a tervezett költözködés előtt, 1868 elején szívroham végzett vele. ÁRVASÁGBÓL A CSÚCSOKIG - FINKEY FERENC Bár tisztes családba született, Finkey Ferenc (1870-1949) gyermekkora tragikusan alakult. Nem volt hároméves, amikor egy hét leforgása alatt teljesen elárvult. Előbb atyai nagybátyja vált a kolerajárvány áldozatává, majd néhány nap múlva az édesapját vitte el ugyanez a betegség. Édesanyja a következő napon szívrohamban halt meg. így Ferencet három testvérével együtt anyai nagyanyja vette nevelésbe, noha ő maga ekkor 70. életévét is betöltötte. Tizenöt éven át gondoskodott a nagymama a gyermekekről, az utolsó néhány esztendőben csaknem teljes vakságban. Hiába volt hát az édesapa, Finkey Pál a pataki gimnázium szeretett tanára, korai halála miatt a negyedik, legfiatalabb gyermeknek ilyen körülmények között elvileg nem volt sok esélye a kiemelkedésre. De a nagymama áldozatos és roppant céltudatos nevelésének, Finkeyék mély istenhitének, s a dualizmus kori pezsgő szellemi életnek hála Finkey Ferenc nemcsak visszakapaszkodott az apja által elért szintre, hanem jócskán túl is szárnyalta azt. A későbbi jogászprofesszor már óvodába is járt - nem volt ez ekkoriban gyakori, különösen egy ilyen szűkösen élő családban. Iskoláit végig Patakon teljesítette, kitűnő gimnáziumi tanulmányait követően a jogakadémia hallgatója lett. A doktorátusi vizsgák letételéhez szükséges utolsó félévet Kolozsvárott abszolválta. 22 évesen kitüntetéssel doktorált. Tanárai közül különösen Emődy Dánielt, valamint Szánthó Gyulát és Ballgi Gézát, a kolozsváriak közül későbbi atyai barátját, Concha Győzőt emlegette meleg szívvel. Bár bírónak készült, s meg is kezdte az ehhez szükséges gyakornoki tevékenységet, 1893-ban önkéntes katonai szolgálata idején megbízást kapott a sárospataki jogtanár Nemes Ferenc helyettesítésére. A mindössze 23 évesen apja nyomdokaiba lépő fiatalember a katedrán maradt, egy év múlva rendes tanárrá nevezték ki. A büntetőjog professzora lett, de emellett jogbölcseleti és általános jogi tárgyakat is tanított az évek során. Tizenkilenc évig szolgálta Alma Materét. Ezután a kolozsvári egyetemre kapott meghívást, de három év múlva, 1915-ben - minisztériumi ösztönzésre - Pozsonyba távozott. Itt az újonnan alapított egyetem büntetőjogi tanszékén tanított, s az utolsó háborús esztendőben az intézmény rektoraként irányította a bölcsész- és orvostudományi fakultások berendezését. 1921 őszén azonban kényszerűen Budapestre kellett költöznie, miután a csehek felmondták a pozsonyi jogtanárok maradását biztosító szerződést.
