Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - A tudós költő - Erdélyi János
Mindenesetre - Zsarnay Lajossal az élen - nagy súlyt helyeztek a támadás visszaverésére, a védekezésre. Patakkal aztán tíz év múlva, a szabadságharc bukása után került ismét szoros kapcsolatba. A vereség ugyanis visszavonulásra késztette, korábbi hírlapírói, írói egzisztenciája elveszett. Az első hónapok teljes csendjét az anyaiskola hívása törte meg. 1851 végén foglalta el a bölcsészeti katedrát. Filozófiai, irodalomtörténeti, esztétikai és pedagógiai stúdiumokat tartott. Közben válogatásgyűjteményt publikált a magyar közmondásokból, népmesékből és népdalokból. Tankönyvet írt az irodalomtörténeti kurzusaihoz, és kisebb prózai műveiből is válogatást tett közzé. A szabadságharc utáni elnémulás tehát átmenetinek bizonyult. Sárospatakon új kedvre, új erőre kapott. Szívesen vette ki a részét a főiskolát illető szervezési feladatokból. O szervezte a Kazinczy-centenáriumot 1859-ben, s élére állt a főiskola 300 éves alapítása alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségsorozat szervezésének. Ennek országos politikai jelentőségéről már szóltunk. Emellett szinte minden egyházkerületi gyűlésen részt vett, ahol nyers szókimondása dacára megfellebbezhetetlen tekintélyre tett szert. Vitákat döntöttek el megszólalásai, kiterjedt összefogásra ösztönöztek kezdeményezései. Ezt példázza legfontosabb pataki vállalkozása, a Sárospataki Füzetek című folyóirat megalapítása. A hangsúlyosan protestáns szellemiségű, a független gondolkodásnak fórumot teremtő tudományos folyóiratot 1857-ben indította Erdélyi. Az eredeti célkitűzés szerint a megjelentetett írások fő tárgyköre az egyház, a nevelés, a bölcsészet, valamint az irodalom volt. Eleinte kifejezetten erőteljes külföldi orientáció jellemezte a periodikát —túlsúlyt képeztek a nemzetközi kitekintést biztosító tanulmányok és recenziók. Nagy tanulmányokban olvashatunk a skót protestantizmustól a porosz iskolázásig, Pestalozzi munkásságától John Wyclifffe hatásáig, a franciaországi presbiteri egyház történeti hagyományaitól a zürichi reformált egyház megalapításáig sokféle témáról. Ekkor hazai írásokat még szinte kizárólag a neveléstörténettel, az iskolázás megszervezésével, illetve az egyházalkotmány kérdéseivel összefüggő témákban közölt a lap. Hangos fogadtatásra talált a vállalkozás, országos visszhangot sikerült vele kiváltani. A korábban a Patakra visszaköltöző Erdélyit féltők örömmel érzékelhették, nem törte őt meg a vidéki lét. Ám az 1860-as években már nem járt ilyen sikerrel. Erdélyi János megnyilvánulásai mindig is felkorbácsolták az indulatokat. Nem volt politikus alkat, így sokakat meg is sértett. Ráadásul hangos sikerei, országos népszerűsége, Pesten rögzült szokásai, öltözködése, a kisvárosi átlagnál hivalkodóbb háza újabb és újabb irigyeket, haragosokat szült. Az őt támogató Apostol Pál püspök utódja 1860-ban az a Zsarnay Lajos lett, aki két évtizeddel korábban a leghangosabban emelte fel a szavát a kollégiumot bíráló cikksorozat ellen. Miközben egyre fogytak Erdélyi szövetségesei, az egészsége is megroppant: évekig nem tudott kilábalni súlyos tüdőbetegségéből. 1863 végén három hétig lebegett eszméletlenül élet és halál határán. Súlyos krízisbe került tehát Erdélyi élete. Ennek hatására előbb a Füzetek szerkesztéséről mondott le, majd a tanítást is abbahagyta. A Sárospataki Füzeteket 1859- től Árvay József, majd Antalfi János szerkesztette. Komoly irányváltást is jelentett ez a lap életében. A külföldi kitekintések száma megriktult, s egyre inkább a protestánsok állammal szembeni autonómiatörekvéseinek, valamint az egyházkerület népiskolai szervezőmunkájának vált a fő fórumává. Rendszeresen közölték a különböző oktatási tervezeteket, itt vitatták meg a kisiskolák felállításával összefüggő szervezeti és tartalmi kérdéseket. Erdélyi nélkül a Füzetek mindinkább elveszítette kezdeti kü125 .A! AGY AH . Kfil'KH KIAD.iK. 1’KsT. IIKtKCNt'T l.ls/TW »W*TM „Segédim, a jó régi társakon kívül, a sárospataki tanuló ifjak közül néhány, kik a néppel közvetlenül érintkezvén, eredeti közléseket adhatnak. ” (Részlet az előszóból)
