Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - A tudós költő - Erdélyi János
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 124 Erdélyi János intendens házánál lakott. Majd Krasznokvajdán magánnevelősködött. Külföldi tanulmányúton, Bécsben, Lipcsében, Halléban és Berlinben mélyítette teológiai tudását. Lelkészként előbb Abaúj megyében szolgált, majd 1849-ben a miskolci eklézsia választotta papjául. Egyházvezetőként fokozatosan ívelt felfelé a pályája: volt abaúji egyházmegyei aljegyző, majd Borsodban egyházmegyei aljegyző, főjegyző, 1866-ban pedig püspökké választották. De még ennél is volt feljebb, hiszen 1884-től haláláig az egyetemes konventet is elnökölte. Bár pályakezdő korában szépreményű egyházi íróként tartották számon, sőt, világi tárgyú színműve és költeményei is nyomdafestékre találtak, sűrűsödő hivatali feladatai miatt idővel be kellett érnie halotti és egyházi beszédek írásával. Ezekből több gyűjteményes kötetet is publikált. Még fiatalabb korában, 1855-ben jelent meg Egyházi szónoklattan című kötete. A reformkor végén egyértelműen — igaz, névtelen iratban - állást foglalt a vegyes házasságok ügyében, tarthatatlannak minősítve a magyarországi szabályozás katolikusokat preferáló elemeit. Első püspöki körlevelében a népiskola és a biblia, azaz az egyház és a népoktatás közötti kapcsolat fontosságáról és milyenségéről értekezett. Ez utóbbi tény önmagában is sokat elárul Kun Bertalan püspöki ténykedéséről, illetve annak a főiskolára vonatkozó részeiről. Püspöki évtizedei a fellendülés korszaka Patakon és az egyházkerületben egyaránt. Apostol Pál (1848-1860) és Zsarnay Lajos (1860-1866) püspökök méltó utódjának bizonyult. A TUDÓS KÖLTŐ - ERDÉLYI JÁNOS A művelt, kisebb házi könyvtárral is rendelkező földműves apától származó Erdélyi János (1814-1868) változatos életet élt. Sárospatakon nevelkedett, de tanulmányait az egyik hatalmaskodó contrascribával való konfliktusa miatt megszakította. Ekkor a kemecsei Répásy, majd a cseleji Kolosy családnál vállalt házi nevelői feladatokat. Két évi kihagyás után iratkozott vissza a kollégiumba, ahol a korabeli diákság egyik legaktívabb tagjává vált. Kivette a részét a reformkori diákegyesületi mozgalomból, s biztató irodalmi munkássága mellett elvégezte a jogot is. Pesten 1841-ben tett ügyvédi vizsgát. A reformkor legizgalmasabb évtizedében valósággal beszippantotta őt a pesti szellemi pezsgés. Közép-európai, franciaországi úti levelei, költeményei, majd egyre inkább népköltészeti gyűjtései révén közismert, gyakran publikáló szerző lett. Több lapot (Regélő Pesti Divatlap, Respublica, Szépirodalmi Szemle) szerkesztett. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is befogadta tagjai közé. 1848-1849-ben a Nemzeti Színházat igazgatta. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a hazai kulturális élet fősodrának aktív szereplője volt Erdélyi. Ezekben az években távol volt ugyan Pataktól, egy ideig mégis meghatározta mindennapjait az iskola jelene és jövője. Három vitriolos cikket közölt a Társalkodó című lapban a sárospataki iskoláról, s általában a protestáns tanügyekről. Keményen, több helyen kifejezetten nyersen bírálta a kizárólag a teológusok és jogászok képzését célzó intézményeket. Hiányolta a polgárosodás tervszerű, tudatos elősegítését, a minden tantárgyra kiterjedő magyar nyelvű oktatást, valamint fájlalta általában a filozófiai szellem háttérbe szorulását a teológiai gondolkodással szemben. Álnéven írt vitairatai óriási felzúdulást váltottak ki a Bodrog partján. Előéletére, szókimondó ifjúságára emlékezve többen is jól sejtették, hogy ki a szerző, biztosak azért nem lehettek benne.
