Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Diákönkormányzatiság
A senior kötelességszegése súlyos büntetést vont maga után, de a kiválasztás hatékonyságát jelzi, hogy igazán kirívó vétségeket e főtisztviselők a korszakunkban nem követtek el. Inkább felelőtlensége, mintsem tette szándékossága miatt érdemel említést Futó János hibája. O 1807-ben 1000 RFt elköltésében vétkezett: ekkora összeget nem az eredetileg szánt célra, azaz az alaptőke gyarapítására használt fel, hanem azonnal kiadta kamatra. A tőkepénz „elolvadása” rögtön alapos vizsgálatot és felelősségre vonást eredményezett. Sokkal súlyosabb következményekkel járt Mis- kolczi Mihály már említett, öngyilkosságai végződő esete. A két professzor „erkölcsi vesszőfutásával” és lemondásával végződő botrány rávilágít a tanárok és a seniorok közötti érdekkülönbségre és az egymást keresztező hatáskörök problémájára: a két anyagilag megszorult tanár nyilván másként járt volna el, ha a kölcsönöket egy tőlük teljesen független személy kezelte volna. További fontos tisztviselő volt a könyvtár napi működését biztosító bibliothecarius; valamint az oeconomus, a rend felügyelője, aki például a lefekvés—felkelés mindig nehézkes, sok gondot okozó folyamatát irányította. A senior adminisztrációs munkáját segítették a primariusok. Az egyházfi a tantermek épségére és a fűtésre vigyázott; az apparitor küldönc-; a két pár vigil pedig éjjeliőri feladatokat látott el. Jelentős munkát végzett az inasdiákokra felügyelő kurátor, a diák- kocsmáros, a magtárnok és a pincéket felügyelő két cellista. Elengedhetetlen volt a kilenc fűtő és takarító (purgans) munkája. A diákmunka révén hasznos gyakorlati tudást szerezhettek a tanulók, általa célravezetőbb volt az erkölcsi nevelésük — ráadásul a napszámosoknál becsületesebben is dolgoztak. Sőt ez a megoldás segítette a szegényebb ifjak boldogulási pataki diákok és a szabadságharc Sárospatakon 1848-ban a márciusi események 18-án zenés fáklyás menettel, szolid felvonulással kezdődtek. A diákok kokárdát tűztek és három nemzeti színű zászlót raktak ki a kollégium épületére. A pesti eseményekkel való méltóságteljes szolidaritás azonban hamarosan önálló törekvések követelésévé változott. A pesti példákon felbuzdulva a pataki diákok is összeállítottak egy kilenc pontból álló listát, amelyet április elején a miskolci egyházkerületi gyűléshez nyújtottak be. A követelések döntően iskolai tanulmányaik szervezeti kereteinek megváltoztatására irányultak. így például első pontban tanáraik egyenjogúsítását, azaz az akadémiai és a gimnáziumi tanárok közötti különbségek megszüntetését hangsúlyozták. Emellett a tanév végi nyilvános vizsgák eltörlését, s helyette az osztályzatok útján történő évzárást, a tanulmányi szabadság érvényesítését, továbbá a diákönkormányzati jogok csorbítatlan visszaállítását követelték. Csak az utolsó, kilencedik pontban jelezték igényüket egy általánosabb, politikai cél kapcsán: nemzetőrség felállításának engedélyezését kérték. Követeléseik többségét az egyházkerület elfogadta - mindössze a tanári egyenjogúság kérdésében, illetve az iskolaszék tagságának számottevő változtatását utasította el. Júniusig újabb előterjesztésekkel álltak elő az ifak: előbb olvasóegyleti könyvtár alapítását kérték, majd egyes személyi döntések módosítását. Ez utóbbiak egytői-egyig a diákönkormányzati jogok védelmével álltak összhangban. Az egyházkerületi gyűlés jobbára teljesítette a kéréséket — nem véletlen, hogy Somosi János professzor a nyár elején már „az ifúság fékevesztett indulatát” emlegette. Odáig jutottak az események, hogy a nyári ungvári egyházkerületi gyűlésen határozatban kellett megtiltaniuk a pataki diákoknak, hogy közvetlenül, sokszor előzetes bejelentés nélkül, az iskolavezetést megkerülve forduljanak a szuperintendenciához. A pataki diákok 1848 júniusában nemzetőrséget alakítottak Pálkövi Antal tanár vezetésével. A mintegy 1000fős kollégiumi diákság legalább ötödé fegyvert ragadott. Egyik csoportjuk a schwechati, majd a bábolnai és a kápolnai csatában igyekezett segíteni Görgey csapatait. A nemzetőrök másik csoportja Kassánál és Szikszónál harcolt, de részt vettek Patak védelmében is. Számosán honvédnek álltak, és végigküzdötték a szabadságharcot.
