Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Peregrinációs kapcsolatok
A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG 104 Egressy Béni (1814-1851), a Szózat zeneszerzője pataki diák volt sát és a féltve őrzött diákönkormányzat garanciájának is bizonyult. Ám gondok is adódtak a jelentőségéből: rontotta a gazdálkodás minőségét a szakképzett, tapasztalt felnőttek hiánya; s a Litteraria Dcputatio szerint a tanulmányi előrehaladást is gátolta ez a szokás. A kifogások ellenére főként anyagi okokból — az 1796-ban bevezetett provisori tisztséget leszámítva - a diákok a reformkor végéig megőrizték elhagyha- tatlan szerepüket a gazdálkodásban. Már 1806-ban megfogalmazódott az igény a senior állandó administratorral való lecserélésére, de a kérdéssel foglalkozó deputatio végül a hasznos, de költséges ötlet ellen foglalt állást. A nagy építkezés akadozása idején Nyíry István rector—professzor így fakadt ki: „Úgy tapasztalom, hogy senior urakat igen nehezen lehet valami oly előre való gazdálkodásra és költségekre venni, amelyekre a magok esztendei hivataljokban szükségek nincsen.” PEREGRINÁCIÓS KAPCSOLATOK Korszakunkban jelentősen átalakult a Sárospataki Református Kollégium külföldi kapcsolatrendszere. A 18. század második felében hagyományos peregrinációs úti célok halványultak el, s újabbak jelentek vagy erősödtek meg. Elsősorban a korábban oly meghatározó angliai és hollandiai, kisebb részben pedig a svájci utazások gyakorisága csökkent le. Ezzel szemben pedig főként a német protestáns egyetemek sárospataki népszerűsége növekedett. Egyre inkább Göttingen, Odera-Frankfurt, Marburg, Erlangen vette át a korábbi századokban domináns Leyden, Franeker, Utrecht szerepét. Hasonlóképpen ritkultak a patakiak bázeli és genfi látogatásai is. A 19. század közepére pedig tovább módosultak az úti célok: Göttingen is egyre elérhetetlenebbnek bizonyult a sárospataki ifjak számára - a helyére Berlin és Bécs lépett. Ez az átstrukturálódás csak részben vezethető vissza anyagi okokra. Kétségtelenül egyre kevesebben vállalták a hosszú, két-három évig tartó nagy európai utazásokat, s ezzel a szolgálatba, azaz a munkába állás tartós elodázását. Egyre gyakoribbá váltak a mindössze egy évig tartó tanulmányutak, ilyen esetben pedig célszerűbbnek bizonyultak a közelebbi úti célok. Ugyanakkor mindezt a kulturális fejlemények is alátámasztották: a német nyelvterület egyetemei példátlan gyorsasággal zárkóztak fel a 18-19. század folyamán a tradicionális szellemi központokhoz. Előbb Göttingen és Halle, majd Wilhelm von Humboldt reformja után Berlin egyeteme vált világhíressé, a legújabb tudományos kutatások centrumává. A földrajzi távolság lecsökkenése tehát nem járt a színvonal romlásával, a tudományos újdonságoktól való távolodással. Ugyancsak a távolság csökkentését okozta a Habsburg-kormányzat politikája. Bécs II. József korától évtizedekig tiltotta vagy erősen korlátozta a protestánsok nyugat-európai tanulmányútjait. A századfordulón évekig volt érvényben olyan rendelkezés, amely Bécs mellett legfeljebb Marburgba, Jénába adott engedélyt kiutazásra. Ráadásul a bécsi egyetemen 1821-től protestáns teológiai fakultást alapítottak - ez újabb érv volt a Habsburg-abszolutizmus számára a jobban kontrollálható közeli utazások preferálására. Az úti célok módosulása mellett szembeötlő a kiutazások számának radikális csökkenése is. Ezt mutatja, hogy állandósultak a tiszáninneni egyházkerületben azok az eljárások, amelyeket az ún. academia promotiót vett, de a peregrinációt elmulasztó fiatalemberek ügyében kellett lefolytatni. Kis túlzással kijelenthető, a senior mellett szinte egyetlen deák számára sem volt garantált az, hogy a külföldi tanulmányokhoz legalább minimálisan szükséges összeget elő tudja teremteni. Jelentősen lecsökkent
