Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Híres tanáregyéniségek
esett Kézyről nekrológot újon a Tudományos Gyűjteményben. Halála után Molnár András került Kézy helyére. O pataki tanulmányait követően öt évig a rimaszombati gimnáziumban tanított, majd eljutott Bécsbe és Berlinbe. 1833-ban állt a kollégium szolgálatába, mint a mathézis és a természettan tanára. Már ismert tudósként került Sárospatakra az evangélikus Magda Pál. A statisztika kitűnő művelőjeként, sőt, a magyar nyelvű statisztika megalapozójaként számon tartott Magda Rozsnyón, polgári családban született. A Bodrog partjára 54 évesen került, s addig igen változatos életutat járt be. Rozsnyói, késmárki, pozsonyi és jénai tanulmányai után hat helyen töltött be különböző tanári tisztségeket. Gyakori munkahelyváltozásai mögött jobbára a fizetésével kapcsolatos jogos elégedetlenség húzódott meg, de előfordult, hogy személyes konfliktusok vezettek távozásához. Patakon több mint tíz évig szolgált, természetrajzot, mezőgazdasági ismereteket, római és német irodalmat tanított. Ekkor került szoros kapcsolatba Kazinczy Ferenccel, s még pataki tanárként érte az a megtiszteltetés, hogy az Akadémia levelező tagjának választotta. De még ugyanabban az évben, 1834-ben elköszönt a patakiaktól. Ismét anyagi okokból távozott: teljesen eladósodott, mire Patakon felépült a háza. Szarvasra, élete utolsó hivatali állomására költözött. 1838-ban vonult nyugalomba, s 1841- ben végül Sárospatakon halt meg. A humaniorum professzorok közül mindenképpen kiemelkedett Vályi Nagy Ferenc személye. A középfokon oktatók között szokatlan műveltséggel és ambíciókkal rendelkező, a zürichi egyetemet is megjárt tanár húsz évi pataki ténykedés után, már meglehetősen idősen, 54 évesen jutott csak katedrához. Ekkor foglalhatta el az exegetika (a bibliamagyarázat tudománya), az egyháztörténelem és a görög irodalom számára újonnan felállított tanszéket. De hetekkel professzori beiktatása után megbetegedett és néhány hónap múlva, 1820 januárjában meghalt. Életműve azonban legfeljebb a tanári ranglétrát vizsgálva maradt csonka. Valójában a korszak egyik egészen markáns irodalmáraként országos tekintélyt vívott ki magának. Rím nélküli versei, a tanítványait is ilyen versekre ösztönző pedagógusi tevékenysége mellett leginkább Homérosz Ihászának lefordítása tette nevezetessé. Munkásságához köthető a Kazinczy és Kölcsey Ferenc között lezajlott - hazánk első plágium-perének számító — „Iliász-pör” is. Éles kontrasztot mutat Vályi Nagy színes egyéniségével szemben utódjának, Kálniczky Benedeknek a működése. A Göttingát is megjárt, komoly vallástörténeti műveltségű Kálniczkyt mint az egyik legunalmasabb, kizárólag tollbamondó, s azt szigorúan visszakérdező tanárt őrzi a pataki emlékezet. 1820-1859 közötti hosszú tanári ténykedése alig-alig hagyott nyomot a sárospataki kollégium múltján. Ez alól legfeljebb az képez kivételt, hogy részt vett a Sárospatakon kiadott híres görög-magyar és latin-magyar szótár szerkesztési munkálataiban. A korszak utolsó nagy gimnáziumi tanára Majoros András volt. 1819-ben lépett a pataki katedrára és 1854. évi haláláig hű maradt Alma Materéhez. O is pataki diák volt tehát. Itteni éveit mindössze egyetlen esztendőre szakította meg: 1812-ben a Szepességben tanult, hogy elsajátítsa a német nyelvet. 1819-ben a kollégiumi ifjúság egyhangúlag emelte contrascribává, de még ugyanebben az évben humaniorum professzorrá léptették elő. Az 1837. évi tantervi változás során a logikai osztályt átsorolták az akadémiába, így Majoros is igazi professzorrá emelkedhetett. A logika mellett a magyar irodalom tanítása jutott neki feladatul. Ennek nyomán egyre inkább a magyar nyelvtan szabályszerűségeivel foglalkozott: miközben 1831-ben még rövid földrajz-tankönyvet publikált, a következő évtizedekben sorra jelentek meg magyar 101 Vályi Nagy Ferenc