Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Híres tanáregyéniségek
A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG 100 Sipos Pál aláírása azért is, mert ő alapította Patakon a természettani múzeumot, s az ő erőfeszítései révén indulhatott meg a Bodrog partján a természetrajz tanítása. Újításra való hajlamát igazolja, hogy göttingai tanulmányait hasznosítva bevezette az ottani fizikus, Hollmann tankönyvét az oktatásba, valamint Benjamin Franklin felfedezéseit is integrálta a tananyagba. Ezenkívül 1787-től a kollégiumi némettanításért is ő felelt. Nagy eréllyel látott munkához, s fellépése nyomán egy ideig német könyv szolgált a számtan, az ó- és újszövetségi történetek tanulásához. Szilágyi Mártont előbb Barczafalvi Szabó Dávid, majd a makulátlan hírű, osztatlan elismerésnek örvendő Sipos Pál követte a természettani tanszéken. Az erdélyi származású, kitűnő iskolákban (Nagyenyeden, Odera-Frankurtban, Göttingában és Bécsben) nevelkedett szakembert tekintik hazánk első igazán tudományos felkészültségű matematikusának. Ehhez önálló ötletein, újításain kívül mindenképp hozzájárult, hogy Göttingában a nagyhírű Abraham Gotthelf Kästner tanítványaként ismerte el Sípost, a későbbiekben is levelezett vele. Sipos doktori címet is szerzett, sőt értekezését kiadta és aranyéremmel tüntette ki a berlini tudományos akadémia. A megtisztelő figyelem különösen értékes, mivel Sipos mindenféle pályázás nélkül vívta ki az elismerést. Ráadásul 1700 és 1854 között ő volt az egyetlen matematikus, akinek az értekezését a porosz tudós társaság úgy jelentette meg, hogy a szerző nem volt a testület tagja. A nemzetközi hírű tudós előbb a szászvárosi gimnázium rector- professzoraként talált munkát (1798 és 1805 között), miután 1798-ban visszautasította a marosvásárhelyi kollégium meghívását a bölcseleti katedrára. 1805-ben aztán elfogadta a patakiak invitálását, s a matematika és fizika rendes tanára lett. Már az első évben átfogó reformjavaslatot nyújtott be a matematikaoktatás reformja érdekében. Az alaposabb és időben is kiterjesztett tanítást követelő elképzelése az 1810. évi pataki tanterv egyik legfontosabb újításaként valósult meg. Noha így hosszú távon is hatást gyakorolt a zempléni kollégium életére, ő maga rövid ideig maradt csak ott. Már 1810-ben leköszönt hivataláról, és a nyugalmasabb, s nem utolsósorban biztosabb jövedelemmel kecsegtető lelkészi hivatást választotta a Maros menti Tordos gyülekezetében. A legszívesebben a könyveinek élő professzor a matematika mellett más tudományok iránt is érdeklődött. A pápai Márton István professzor mellett kora egyik legkiválóbb kantiánus filozófusaként, s Fichte legtehetségesebb magyarországi követőjeként is számon tartották. Kazinczyval pedig sűrű baráti levélváltásokkal, illetve pataki tartózkodása alatt személyesen tartotta a kapcsolatot. Sipos Pál idején vált ketté a reáltárgyak tanítása Sárospatakon. Ennek megfelelően Nyíry István a matematika mellett a fizikát, Kézy Mózes pedig Sipos távozása után a mennyiségtant és a természettant tanította. Kézy oly kitűnő diákja volt a kollégiumnak, hogy közvetlenül a tanulmányi kötelességek teljesítése után Patakon marasztották. így az első két évben, 1808-tól a szónoklat- és költészettan tanáraként működött. Sipos távozása után kapott megbízást az egyik természettudományos katedra betöltésére. Ehhez azonban egy hosszú, hároméves göttingai tanulmányút is járult, így csak 1813-tól tartott előadásokat. Németországi tanulmányai során olyan jártasságot szerzett a klasszikus nyelvekben és irodalomban, amely országos hírnevet biztosított a számára. Állítólag Homérosz, Horatius vagy Vergilius műveinek bármelyik részéből vett egyetlen szó megemlítése után azonnal folytatni tudta az adott szakaszt. Kiemelkedő verselőként azzal a kiváltsággal büszkélkedhetett, hogy egyszerre ismerte el tehetségét a más ügyekben általában vitázó Kazinczy Ferenc és Kövy Sándor is. A jogászprofesszor egyenesen hazánk legkiválóbb költőjének nevezte Kézy Mózest. Kazinczy pedig vállalta, hogy az 1831-es kolerajárvány áldozatául
