Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus - Aedilis jövedelme - Reditus Templi-Rcditus Ecclesiae
iskolamester tartott. A kesznyéteni gyülekezetben pedig a kántori szolgálatot a lelkész végezte, ezért kapott a gyülekezettől „fél szapu búzát”. A szikszói gyülekezetben a kántor jövedelme egy szőlő és böjti napokon minden háztól egy tál étel. Temetés alkalmával a legtöbb helyen pénzt kapott. A bodrogkeresztúri gyülekezetben az egyik leggazdagabb jövedelmet kapta: Bodrogkeresztúr, Zemplén vm. 1650: „Vagyon egy szőlő a Lapisson Békési János Hagyta testamentumban. Szomszédja napkeletről Kis János szőlője. Másik szőlő vagyon a Somos főben, Dosi Márton szőlője szomszédságában. Aki maga szánt, egy szapu búzát ad. Aki cimborával, fél szpput. Aki búzával nem fizet, ad 12 pénzt- Halott temetéstől ad 12 pénzt. ”191 Aedilis jövedelme Összesen két adat található az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben az egyházfi jövedelmével kapcsolatosan. Ez azt mutatja, hogy a város vagy a falu alkalmazta. Gondot kellett viselnie a templomra, iskolára, parókiára. Az eklézsiához tartozó jövedelmek beszedése is az aedilis tiszte volt. Varannó —> [Szfi. Vranov nad Topl'ou], Zemplén vm. 1600-as évek eleje: „Keresztezéstől adnak öt pénzt, melynek egyike az aedilisé. ”'92 Ebben az esetben az egyházfi vitte fel a keresztelő vizet a templomba, ezért kapta a pénzt. Magyarizsép —> [Szk. Nijny íipov], Zemplén vm. 1641: ,Az aedilis nem tartozik egyéb fizetéssel a pásztornak, sem az pásztor az aedilisnek szolgálatáért, hanem az mivel jobbágyságáért tartoznék fizetni. ”193 Reditus Templi — Reditus Ecclesiae Minden gyülekezetnél pontosan fel vannak sorolva a földek, rétek, melyek a gyülekezet szükségére rendeltettek. Ha ezeket a földterületeket bérbe adták, akkor a művelőnek legtöbb esetben a jövedelem ötödét, esetleg tizedét az eklézsia szükségére kellett adnia. Bizonyos pénzek folytak be a gyümölcsöskertek, almafák, diófák és szőlők hasznosításából. A templomba való temetkezésekért is kellett fizetni az egyház részére egy meghatározott összeget. Harang jövedelmének egy részét az 191 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 3. (175 hátulja) 192 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 112. 193 Történelmi Tár 388. 84
