Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus - Aedilis jövedelme - Reditus Templi-Rcditus Ecclesiae
eklézsia kapta. Voltak erdőkkel, kenderföldekkel rendelkező egyházközségek. Patrónusoktól sok esetben számíthattak az eklézsiák adományokra. Ezekből a pénzekből, jövedelmekből tartották rendben templomaikat, a parókiát, haranglábat vagy végezték el a szükséges munkálatokat. Nagyon érdekes adat van a jegyzőkönyvekben a pelsőczi gyülekezet jövedelmét illetően: Pelsőc — [St(k. Plesivec], Gömörvm. 1596: „A Sütök rétje, 1 forint adója”194 Valószínűleg a faluvégen épített közös kenyérsütő kemencékről van itt szó. Ezeket a tűzveszély miatt építették a falun kívülre, és télen-nyáron sütötték itt a kenyereket. A vizitációs jegyzőkönyvben szereplő rét minden bizonnyal a pelsőci református egyház tulajdona volt, és egy meghatározott összeget kapott a gyülekezet, hogy ott építették meg a kenyérsütő kemencéket. Az egyház szükségére befolyt pénzt a 16-17. században az aedilisek kezelték. Kevés gyülekezetben volt pénztáros. A pénztárosi tisztség folyamatosan alakult ki a 17. században. Az aedilisek kötelesek voltak évente elszámolni a rájuk bízott javakkal. Természetesen az egyházlátogatók előtt is meg kellett jelenniük és beszámolót kellett tartaniuk. Az egyház jövedelmének igazolására két példát tekintsünk meg: Csecs —* [Ssfz. Cecejovce], Abaúj vm. 1611 előtt: ,A templomhoz vagyon egy rét, Egyház rétjének hívják. Egy szyélfold is vagyon, kinek darabját Trun Jakab bírja. Dézpmáját az egyházfiú veszi a templom szükségére. A másik darabja a rétnek füves. Más fold is vagyon, melyet Zezjai Zagho István bír, de mindazyáltal a de\s- mája a Czjeczj templomhozjár. ”195 196 Jablonca —> [Szyk. Silická Jablonica], Torna vm. 1609: ,A templomhoz való örökségeknek jövedelme két hites egyháziaknak kefében jájon, és vagy a templomnak, vagy a parókiának szükségére s építésére fordíttassék. És minden esztendőben, mikor új bírót tesznek, a Prédikátor jelenlétében esztendőként számot adjanak, kit a Prédikátor az esperesnek minden generális synodusban tudtára adjon. Masa szükségére a falu ne fordítsa, különben ha cselekednék, büntetésüket nem keriilik el ’** Ez nem más, mint a mai helyzet. Évi zárószámadást kell készíteni minden gyülekezetnek, ezt az esperes ellenőrzi, hogy a gyülekezet pénze a megfelelő helyre lett-é fordítva, illetve a kötelező és szükséges kifizetések megtörténtek-é. 194 SRKLt. Kgg. II. 6. 45. 195 SRKLt. Kgg. V. 15. 196 SRKLt. Kgg. V. 15. 19. 85
