Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselői a 16-17. században - Káplán - Mester, rector
denkor megvolt a szoros kapcsolat az anyaiskolával. Oda-vissza működött ez a folyamat. Ha egy oskolamester felfedezett egy tehetséges diákot tanulói között, akkor már ajánlotta is továbbtanulásra a híres református kollégiumokba. Évszázadokon keresztül működött ez a kapcsolat, amely azt eredményezte, hogy az anyaiskola lelkisége és szellemisége eljutott az ország legtávolabbi zugába is. Gondoljunk csak Erdélyi János esetére. A kiskapusi iskolában a sárospataki kollégiumból jött tanító fedezte fel. O győzte meg a családot, hogy gyermeküknek tovább kell tanulnia. Történelmünk során nem Erdélyi János volt az egyetlen, aki később egekig szárnyalt és maradandót alkotott. A debreceni kollégium „folytonossága” sokkal kiforrottabb rendszerben mutatja a történelmi Magyarország vármegyéiben a partikuláris iskolarendszert. Erről Dankó Imre volt múzeumigazgató páratlan, kiváló összefoglalást adott.2r’ Azt azonban tudnunk kell, hogy a 17. században a tanító kifejezés a lelkészt jelölte. A mester elnevezéssel pedig kizárólag az alapfokú iskola tanítóját látták el. A nagyobb eklézsiákban, mezővárosokban rector tanított. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek gazdag tárházai az iskolamester és a lelkész kapcsolattartásának, a tanítás végzésének, a tanítók és a tanulók viszonyainak. Nem utolsó sorban a mester marasztalásáról szóló híradásoknak. Az előzőekben foglalkoztunk a papmarasztalással. Örömünkre szolgál az, hogy találtunk adatot ezzel kapcsolatosan a mesterre vonatkoztatva. Tőketerebes —> [ S%k. Trebisov], Zemplén vm.: „Az szjcsi vargákkal virradtig itta azpalin kát. Hogy meg nem maras^tották másik esztendőre, az schola ablakát eltörte, az mázolását levakarta. Vasárnap után való éjszaka hogy búcsút adtak neki, együtt is, másutt is ivott, az parochia ablaka alatt megállóit, és ott szereleméneket mondott. Azpnerek azt mondották, hogy a lélekével szitkozódott, és magamat is szidott, de azok az gyermekek immár elmentenek. ApfiUdlisokba is négyszer alig volt vele (mármint a lelkésszel) az innepekbe is. Addig itatta az gézengúzokat, hogy azpk kezet vötték be, hogy esztendőre is megmaradjon, az polgárok is oszján reá mentenek és az prédikátor akaratja ellen és az elébbi búcsú adás ellen megmarasztották. ’-7 * 27 2<i Dankó Imre: A kollégium partikula rendszere. In.: Barcza József szerkesztésében: A Debreceni Református Kollégium története. Budapest. 1988. Református Sajtóosztály, 776-810. 27 Történelmi Tár 79. 30
