Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselői a 16-17. században - Káplán - Mester, rector
A lelkész a legtöbb gyülekezetben a mesternek asztaltartással tartozott. Ez azt jelentette, hogy a tanító a lelkésznél étkezett. Ez főleg a nőtlen iskolamesterekre vonatkozott, mert arra is van példa, hogy a mester „saját asztalával él”. Az is előfordul, hogy a gyülekezetben sorkoszton van, ez volt a coquia. Erre a praeceptoroknál térünk ki részletesen. A gyülekezetekben több alkalommal van panasz a mester ellen. Nem tetszik a híveknek, hogy állandóan jár-kel, mindig úton van. így elhanyagolta a hivatását. Azt is felpanaszolták, hogy gyenge az éneklése. Sok helyen, mint kántortanító szolgált, temetések alkalmával énekelnie kellett vagy egyéb kántori megbízást kellett teljesítenie. Istentiszteletet, könyörgést nem tarthatott. A szilvásúj falusi gyülekezetben ezt megengedte a lelkész, és ezért a vizitátorok felelősségre vonták. A mester legfőbb dolga az volt, hogy az iskolában tanítson, ott rend legyen. Ezt a lelkésznek ellenőriznie kellett. Erdőbénye — Zemplén vm.: ,,/ly scholában legyen leckéknek seriese, órára osztatván legyenek lécekék. A% pásztor megnéyye seriest és meglássa, ha illendő és hasznára szolgáló legyenek-e ag_ lec^kék a^ deákoknak, avagy a^ mester csak ap maga könnyebbségéért csak kótyomfity28 29 lecpkét olvas. Olyan esetre is van példa, hogy a gyerekeket veri az iskolamester és restsége miatt már a diákok is megunták. Panaszolják, hogy már második esztendeje nem tanít az iskolában, menyecskéhez jár udvarolni. A vizitátorok utasították, hogy az iskolában lakjon, tanítson. Ha nem javul meg, akkor ügyét a zsinat elé terjesztik. A tárkányi gyülekezetben panaszolják, hogy „az oskola mester az bort igen szereti”. Itt megtiltották az egyházlátogatók, hogy kocsmába járjon, „az scholában üljön és tanítson”. Az egyik gyülekezetben pedig előfordult olyan eset is, hogy a mester mézet lopott. Nagy szégyen volt ez. A lelkész kifizette az árát, természetesen ezt levonta a mesternek járó pénzből. A jegyzőkönyvekből arról is tudomást szerzünk, hogy voltak olyan iskolamesterek is, akik megfelelő tudományos felkészültséggel és hitbeli elkötelezettséggel tanítottak. Hűségesen és kitartóan végezték munkájukat. Nagyon sok diák került ki úgy iskoláikból, hogy továbbtanulhattak egy-egy nagyhírű református kollégiumban. Ezek a mesterek keresztyén hittel végezték gyülekezeti szolgálataikat, és bástyaként álltak a lelkipásztor mellett. Együttes erővel teljesítették az olykor-olykor nem 28 Haszontalan, semmit nem érő. 29 Történelmi Tár 267. 31
