Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselői a 16-17. században - Prédikátor
A lelkészek hivatali szolgálatáról ezt rendelik a kánonok: „A lelkészek szolgálata főleg e hét kötelesség teljesítésében áll: 1. A tanításban; 2. A könyörgésben és a szentírási fejezetek felolvasása és magyarázásában; 3. Káté magyarázásban; 4. Az ünnepek kihirdetésében és megtartásában; 5. A sákramentumok kiszolgáltatásában; 6. A házasok összeesketésében; 7. A betegek és halálra ítéltek látogatásában és vigasztalásában.”22 Fontos, hogy a lelkipásztor feddhetetlen életet éljen. Példamutató élete legyen gyülekezetének tagjai előtt. Elengedhetetlen dolog volt ez a 16-17. században, és elengedhetetlen dolog a ma lelkésze számára. Miből áll ez a kánonok szerint? Soha ne legyenek haragosak, perlekedők, türelmetlenek. Mindenkor a békességet munkálják. Kerüljék a világi dolgokat, a világi foglalkozásokat, szórakozásokat. Erkölcsi, tiszta életvitelt folytassanak. Éljenek mértékletesen, ruházatuk mindenkor tisztességes, illendő legyen. Mindezek a dolgok nemcsak a lelkészre, hanem családtagjaikra is vonatkoztak. Tárgyalt korszakunk jegyzőkönyveiben sok kirívó eset van megemlítve, különösen a lelkész feleségekre vonatkozóan. Megbotránkoztató volt a sátoraljaújhelyi gyülekezet számára, hogy lekipásztora Bényei János nyereségre vásárolt bort és azt a feleségével áruitatta. Más gyülekezet esetében pedig nem az a gond, hogy a papné bort árul. Azt panaszolják fel a hívek, hogy a pap iccéje a legkisebb, így kárt vallanak. A bodrogolasziak pedig azt sérelmezik, hogy míg lelkészük vacsorán volt a gyülekezetben, addig a felesége szánkózni ment. De van olyan papné is, aki gyakran lovagol. Szélsőséges életvitelt folytat, egyik helyről a másik helyre egyedül kocsizik. Van békéden, akarnok lelkész feleség is, aki állandóan veszekszik a gyülekezet asszonyaival, és gyakran szitkozódik. Megbocsáthatatlan életvitel volt ez a gyülekezetekben. A lelkészek is panaszkodnak gyakran a hívekre, hogy restek. Nem mennek a templomba, a sákramentumokkal ritkán élnek. Előfordult olyan eset is, amikor a lelkész csupán a kőfalaknak prédikált. Ezekben az esetekben a vizitációt végzőknek kellett rendet teremteniük, vagy az ügyeket a pardalis synodus, esetleg a generalis synodus elé kellett terjeszteni. Természetesen ennek következménye lett. 22 Egyházi Kánonok 15. 28
