Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Egy református gyülekezet a 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében
Református gyülekezetek a 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében A fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján betekintést nyerhetünk a protestáns gyülekezetek 16-17. századi életébe. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem ad teljes, valósághű képet. Az eklézsiák belső életéből megismerjük a szokásokat, hagyományokat, jeles - és ünnepnapokat, valamint a fegyelmezési ügyeket. A legtöbb gyülekezetben a visszás ügyeket, fegyelmi eseteket jegyezték fel. Ha egy gyülekezetben minden rendben folyt, az egyházi tisztségviselők hűségesen, kitartóan végezték munkájukat, akkor ezt ritkán tartották a vizitátorok feljegyzésre méltónak. Az elhallgatás mögött számos esetben erre kell gondolnunk. Mit is tartottak elengedhetetlennek az egyházlátogatók egy-egy gyülekezetben? Legelőször az egyházi ingatlanok állapota felől tudakozódtak. Valóságban is megszemlélték a templom, a temető, a parókia és az ezekhez tartozó melléképületek állapotát. Gondot fordítottak arra, hogy ezek kerítéssel legyenek körülvéve. Ellenőrizték, hogy az egyházhoz tartozó szántóföldek, rétek, gyümölcsöskertek rendben vannak-e. Vizsgálat alá vették a gyülekezet lelki életét, lelkipásztorának, iskolamesterének forgolódását a gyülekezetben. Gondot fordítottak a sákramen- tumok kiszolgáltatására, megvizsgálták a klenódiumokat és a museum szobát, a lelkész könyvtárát. Szigorúan gyakorolták az egyházfegyelmet. A Tiszán inneni egyházvidék 16-17. századi 350 anyaegyházában és 470-480 fikájában a történelem viharait, az ellenreformáció viszontagságait elhordozva folyt a gyülekezeti élet. Az eklézsiák törekedtek arra, hogy lelkészük és iskolamesterük legyen. Nemcsak az anyaegyházakban, hanem a fikákban is pontos beosztás szerint tartották az istentiszteleteket. A nagyobb, gazdagabb gyülekezetekben minden reggel és este hétköznapi könyörgés, conció volt. A kisebb helyeken leggyakrabban kedd, szerda vagy péntek este volt áhítat, szombat este pedig preces. A vasárnapi és ünnepi prédikációk pontos beosztás szerint történtek. Gondot fordítottak a sákramentumok (keresztség és úrvacsora) kiszolgáltatására, az egyházkelés gyakorlására, az anya avatására, a temetések szolgálataira. Ahol lehetett, harangszóval jelezték az istentiszteleti alkalmakat. A hívek és a patrónusok adományaiból a gyülekezetek beszerezhették a szükséges klenódiumokat, könyveket. Az eklézsia részére befolyt jövedelmekből fizették a lelkészt, és tartották 145
