Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Egy református gyülekezet a 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében
rendben az épületeket. A szükséget látó eklézsiáknak adományokat is küldtek. Ebben a korban szigorúan gyakorolták az egyházfegyelmet. Ha olyan fegyelmi ügy volt, amit helyben nem lehetett elintézni, akkor a partialis synodus vagy a generalis synodus elé terjesztették fel. Ezekből az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből megismerhetjük név szerint a falu lakosságának egy bizonyos részét. Példaként álljon itt előttünk egy református gyülekezet 17. századi élete: Makkoshotyka A település rövid története Eszakkelet-Magyarország nagyhírű városától, Sárospataktól 6 kilométerre, egy hosszan elnyúló völgyben fekszik Makkoshotyka. A honfoglalást követően Makramái néven volt királyi várbirtok. Legkorábbi adatunk 1262-ből van, ekkor V. István Hugka nevezetű vitézének és öt fiának adományozta azt a birtokot, melyen a település volt.332A család, szülőről gyerekre szállva örökölte tovább. A település neve az adományozást követően Makramálról Hughkára, Hoghkára, majd a későbbiekben Makkoshotykára változott. Az Árpád-kori dűlőnevek és helynevek mind a mai napig fennmaradtak: Papaj; Kovács-patak; Sebes-patak; Radvány; Nagysom. A Hotykayak kihalása után a települést birtokával házasság révén a Bejczy család örökölte 1569-ben. A Bejczyektől leányági jogon 1700 táján Ráth György ezredes szerezte meg. Lányai révén a tolcsvai Bónis és a boronkai Boronkay családok jutottak birtokrészhez. 1790 táján Meczner Sámuel szerezte meg, és ezt követően a birtok másik fele az 1945. évi földosztásig idős Meczner Gyula és herceg Windischgrátz Lajos örököseié. A falura vonatkozó okiratok nagyobb részben elpusztultak az 1790-es tűzvész alkalmával. Ezért különös kincsnek számítanak a fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyvek. A község a középkorban, egészen az 1500-as évek közepéig katolikus vallású volt. A reformáció előtti időre vonatkozóan egy adatot sikerült találnunk, Patay Pál régész régi harangjainkról írt könyvében ezt 332 Makramái adománylevele 1262-ből. In: Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez. Közli és fordította: Dongó Gyárfás Géza. 1904. 33-36; 164-165. 146
