Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Dr. Harsányi István (1908-2002)

„haza”. Ez a szóhasználat jó szimbóluma volt a két család szoros összetartozásának. Külön eseménynek, szinte ünnepélyes szertartásnak számítottak az együtt, mindig nagyszüleinknél, a nagy családi asztal mellett elköltött finom vasárnapi ebédek. Ilyenkor az asztalokat meg kellett növesztenünk mindenféle kihúzható, toldható kisebb-nagyobb asztalfelületekkel. Ha ráem- lékezéssel összeszámolom az étkezési létszámot, bizony nem ritkán a húszat is elérte a létszám az olykor macskaasztal mellé szorult kisebb gyerekekkel együtt.

Gyuri öcsém megfogalmazásában családi életünk egyik meghatározó elve alapján illett, hogy minden családi egységnél legyen egy „nagyasztal", s hogy azt időnként üljék körül a családtagok. Minél jobban öregszem, annál világosabban látom, hogy az ilyen regulák igazán nem mellékesek, sőt igazán nagy jelentőségük van a nagycsaládok közszellemének kialakítása terén. No, de itt az ideje, hogy rátérjünk immár az önéletrajz-műfaj elengedhetetlen részleteire. Az életet megszabó keretekre, s a felnövekedés, az életre felkészülés tipikus intézményeire.

Most már világosan látom, mit jelentett számunkra, a mi családi keretünkben élőkre az, hogy követésre érdemes férfiak és nők vettek bennünket körül szüntelenül. Nagyanyánk éppúgy, mint édesanyánk, rendezett életű református papi család neveltje volt. Nagyapánk, édesapánk nyílegyenesen haladt előre a pataki kollégium által felkínált pályalehetőségek során. Életük csúcsán a teológiai akadémia megbecsült professzorai voltak. Ezenkívül termékeny tudományos írók: vaskos kötetek szerzői, a helyi lapok szerkesztői, cikkírói. Máig érdekfeszítő, gazdag tartalmú könyvsorozat számomra nagyapámnak az a háromkötetes cikkgyűjteménye, amelynek összefoglaló címe: Emlékjelek, bizonyságok. Kimeríthetetlen dokumentumgyűjtemény ez nemcsak Sárospatak, hanem az egész egyházkerület vonatkozásában. Apám hallatlan szorgalmú munkájának eredménye Kazinczy levelezésének utolsó kötete, az első teljesnek mondható ötkötetes Csokonai kiadás. Apám ezt a hangyaszorgalmat kívánó munkát kollégiumi főkönyvtárosként egyik gimnáziumi tanártársával, Gulyás Józseffel együtt hozta tető alá nagykönyvtári dolgozószobájában. Mellettük még számtalan közleményről tanúskodik életművének bibliográfiai adathalmaza. A pataki kollégiumi tanártípus jellegzetes képviselői voltak mindketten.

De nem hagyhatom említés nélkül a legidősebb Radácsi lány, Erzsiké férjének, a pataki tanárivadék Finkey Ferenc jogbölcsész- és büntetőjog-professzornak, a későbbi koronaügyésznek máig országos jelentőségűnek elismert, számon tartott munkásságát, amelynek egyes jelentős szakaszai szinte a szemünk előtt játszódtak le. Ilyen példák nélkül bizonyára nem cseperedtek volna fel a nagycsalád fiatalabb nemzedékeinek az alkotó szellemi munkával összefonódó teljesítményei.

Az „elemi” iskola négy osztályát a sárospataki református elemi iskolában „jártam ki”. Az első kettőt az igazán nagy létszámú Radácsi-Trócsányi csa74