Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Dr. Bertha Zoltán (1914-2003)

Dr. Bertha Zoltán 2003)

Dr. Bertha Zoltán 1914. február 26-án született a Közép-Tisza-menti Poroszlón, egy hatgyermekes tanító fiaként, anyai ágon református lelkészcsaládban. Az első világháború utáni szegénységben, a holland testvéregyházak segítségével, tíz éves korában egy esztendőt Hollandiában töltött egy ottani családnál, ahol szeretetben nevelték, saját gyermekeikkel együtt. A mezőtúri református gimnáziumban tanult tovább és 1932-ben érettségizett. Ezután a sárospataki Református Teológiai Akadémiára jelentkezett - ahol akkor már az egyik bátyja, Bertha Barna (később budapesti lelki- pásztor) diákoskodott. A Teológia elvégzése után 1936 és 1938 között két évig Amerikában, a Pittsburgh-i Western Theological Seminary-n folytatta tanulmányait, illetve segédlelkészként szolgált amerikai magyar gyülekezetekben. Hazatérése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen elvégezte a magyar, az angol és a latin szakot, majd 1941-ben magyar irodalomtörténetből doktorált (Justh Zsigmondról szóló disszertációja mindjárt könyv alakban is megjelent), s ekkor került vissza az Alma Materbe, a pataki református kollégium gimnáziumába - immár tanárként.

A Teológia bezárása, majd az iskola államosítása után, 1952-ben, amikor teológiai és gimnáziumi tanárok sokaságát száműzték Patakról, - ez utóbbiak közül főként az ún. „paptanárokat” (akiknek teológiai végzettségük is volt) -, őt is áthelyezték Sátoraljaújhelybe. Hálás diákok százai emlékeznek rá Újhelyből is szeretettel, mert az ottani állami gimnáziumban is a tudás, a hit és a tiszta erkölcs jegyében, a gyökeres és távlatos eszményekhez való hűséggel tanított. Három év múlva - egy kis enyhülésnek köszönhetően - azonban visszakerülhetett Patakra, s két évtizedre rá, 1974-ben ment nyugdíjba.

Nemzedékek sorát nevelte az irodalom, a nyelvek, a művészetek, a tudományok szeretetére, valódi magyarságtudatra, nemzeti önbecsülésre, s a mindennemű szellemi kultúra, a műveltség, a művelődés értékeire. Volt diákjai szeretettel emlegetik imponáló felkészültségét, sokrétű tudását, a szigorúságával párosuló kivételezés nélküli igazságosságát, emberségességét. Egyik diákja, Magyar Miklós szavai szerint „a ’pataki szellemben’ egyszerre tanított és szigorú értelemben nevelt is. így vezetett gazdag szellemi és tárgyi tudásra, emberségre és magyarságtudatra, igazi nemzeti identitásra és vallásos hitre, hivatástudatra.” (Reformátusok Lapja, 2004. febr. 22. 4.0.) Szakjain kívül egyéb tantárgyakat is tanított, leggyakrabban rajzot, időnként rajzszakkört vezetett. S tanított a pataki népfőiskolán is - amíg az működhetett, és számos más helyen és keretek között is tartott előadásokat irodalomról, művészetről, nyitott meg kiállításokat. Sokat járta a vidéket diá27