Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

ELŐSZÓ

Szabó Zoltánnak az eltávolítását is követelte. Ha minden diák eltávolítását nem is, de a Szabó Zoltánét sikerült keresztülvinnie.

A teológiai tanári kar kicserélődött a két világháború között. Ez teológiai szemléletváltást is jelentett: a racionalizmus és a liberalizmus teológiáját Patakon is felváltotta a jobbára Barth nevével fémjelzett „Ige teológiája”. A kollégium kegyességi gyakorlatában ez azt is jelentette, hogy - a hétkezdő áhítatok mellett - a teológus ifjúsági összejövetelek áhítatokkal kezdődtek; a cserkészösszejövetelekhez sőt kirándulásokhoz is hozzátartozott az imádság, a bibliaolvasás. A háború utáni években pedig heti rendszerességgel voltak bibliaórák az internátusokban, a kisebb diákoknak, az általános iskolásoknak (néhány évig ez az iskolatípus is elindult a kollégium keretein belül) vasárnapi iskolai csoportok szerveződtek, és ezeknek vezetői a nagyobb diákok, gimnazisták és teológusok voltak. A kollégiumon belül is csendesnapok és evangélizációk ébresztették az ifjúságot, mint ahogy történt ez a gyülekezetekben is. Természetesen vitákkal is jártak ezek, de áldásokat is adtak és ébren tartották a lelki elevenséget.

A 40-es évek végén elindult a főépületben levő teológus internátus modernizálása. A régi olajos padlók helyett parketta került a szobákba, új ajtók, ablakok, bútorok nevelték nagyobb igényességre a diákokat, a leendő lelki- pásztorokat. Nem kis segítséget kapott mindehhez a Kollégium az amerikai testvérintézettől, a holland hátterű Hope College-tól (USA, Mich.) így a külső megújulásban meg is előzte a hazai teológiákat. Ez a külső-belső megújulás nem fért bele az akkori „népi demokrácia” egyházpolitikájába, és ez is hozzájárult a pataki (és pápai) teológia bezárásához. Sem az egyházkerület nemet mondása, sem a Debrecenből visszajövő pataki teológusok provokatív véleménynyilvánítása („Exodus”) nem akadályozhatta meg ezt a felsőbb politikai döntést. Amikor Debrecenbe átmentünk, hogy ott folytassuk teológiai tanulmányainkat, Pákozdy professzorunk elmondta, hogy nemrégiben járt Patakon, és megcsodálta a megújult és megszépült teológus internátust, amit ott kellett hagynunk. És a debrecenieknek figyelmezetésképpen hozzáfűzte ezt a jézusi mondást: „Ha ezt művelik a zöldellő fával, mi esik a száraz fán?”(Lk 23,31).

Ennek a könyvnek az ötlete, terve egy Budapesten élő volt pataki diáknak, Pólós Lászlónak szívében, a pataki kollégium iránti hűségében és szerete- tében fogant meg. Ő kezdte el az anyag gyűjtését, és kezdett munkatársakat szerezni terve megvalósulásához. Tervét egy másik budapesti volt pataki diák és pataki tanár fia, Szabó Csaba is szív szerint magáévá tette, majd megkérték e sorok íróját a könyv megszerkesztésére, és attól kezdve felgyorsult az anyaggyűjtés és szerkesztői munka. Mindhárom szerkesztő és mindazok, akik írásukkal hozzájárultak e kötet megjelenéséhez, önzetlenül, a pataki Alma Mater iránti tiszteletből és szeretetből adták munkájukat ehhez a vállalkozáshoz. Szíves segítséget adott hozzá Laczkó Gabriella a pataki Tudományos Gyűjtemények Adattárának vezetője és munkatársa dr. Deákné Bilkay Ruth valamint könyvtárosa, Szentimrei Mihályné, és levéltárosa, Szentimrei Márk Mivel többen hozzájárultak e könyv megírásához,

10