Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
ELŐSZÓ
a tanári életrajzok sem tartalmukban, sem formájukban nem egységesek. Vannak tanárok, akik részletes életrajzot hagytak maguk után; némelyek csak szűkszavú és sablonos formában írták meg azt, kötelező penzumként, legtöbben nem írtak életrajzot. De vannak olyan tanárok is, akikről alig sikerült adatokat összegyűjteni. Ezért a hosszabb vagy rövidebb életrajzok nem fontosságot vagy kevésbé fontosságot jelölnek. De az a tény, hogy ennyi idő távlatából is milyen nehéz volt némely tanár életéhez és pataki munkájához adatot gyűjteni, megerősítette a szerkesztőket abban, hogy nagyon ideje volt ennek a kötetnek a megírása, megjelentetése. Az életrajzok alatti monogramok jelölik a szerzőket, akik összeállították azokat, olykor nekrológ formájában is, a monogramokhoz tartozó személyeket pedig a könyv végén külön lista sorolja fel. Gazdag fényképanyagban válogathattunk a pataki Tudományos Gyűjteményekben, hogy színesítsük e könyvet. Ezen a téren a bőség zavara terhelődött a szerkesztőkre. Itt soroljuk fel azokat az amatőr fotósokat, akiknek fényképei a pataki archívum képei mellett bekerültek e kötetbe: fDévai Jenő, Halmy Iván, Szabó Csaba, Várady József. Köszönjük az ő lelkes segítségüket is, valamint külön köszönet illeti Kovács Hubát, aki a képanyag végső formába öntésében nyújtott nélkülözhetetlen segítséget. Szívesen vállaltam e könyv szerkesztését. Alig néhány tanár kivételével az itt felsorolt tanárok nekem is tanáraim voltak a gimnáziumban vagy a teológián. Magam is, mint akkor sokan mások, 11 éves koromtól a gimnázium diákja voltam; a 8 gimnázium elvégzése után még egy év teológiát is Patakon végezhettem. Majd életem, munkám során visszakerültem a Kollégiumhoz. A 80-as évek közepén néhány évig a Tudományos Gyűjtemények igazgatója, a 90-es évek utolsó harmadában pedig a teológia tanára, majd dékánja voltam, és két évig a kollégium közigazgatójaként is munkálkodtam. E könyv szerkesztése, az életrajzok írása újra emlékeket idézett fel bennem, és újra gazdagítóvá lettek ezek az emlékek számomra. Mint ahogy, hiszem, ugyanilyen gazdagítóvá lesz ennek olvasása mindazoknak, akik ebben az időben pataki diákok voltak, és ezért mindmáig azok is maradtak. „Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget” - fényesedjék ki újra az iskolának ez a jelmondata, amikor útjára bocsátjuk ezt a könyvet, melyben emlékezünk a pataki Kollégium 20. századi virágkorának tanáraira. Hisszük, sokan vannak, akik érdeklődéssel, szeretettel és tiszteletadással veszik kezükbe ezt a kiadványt, hogy emlékezzenek és hálát adjanak. Mint már nem először, a történelem Ura „visszahozta Patak foglyait” (Zsolt 126,4), újra egyházi iskolaként folytatja munkáját a gimnázium, és újra indult a Teológiai Akadémia. Legyen áldáskérés az a formula, amivel a Kollégium mindhalálig hűséges amerikai barátja és patrónusa, a pataki Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanára, M. Eugene Osterhaven befejezte a teológia újranyitásakor mondott beszédét 1990-ben: „SÁROSPATAK - VIVAT, CRESCAT, FLOREAT! (Sárospatak - éljen, növekedjék, virágozzék!) Bogács, 2oo5. január. Benke György 11
