Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
egyetem összes fakultásainak ellenző határozata miatt nem tehet eleget az evangélikus egyház fakultási státust igénylő kérésének. Amikor azonban Haller István utóda Vass József lett a kultuszminiszteri székben, mind ő, mind az akkori belügyminiszter, gróf Klebelsberg Kunó, mind pedig gróf Apponyi Albert akkori legitimista képviselő pártfogásába vette az evangélikus egyház lelkészképzésének ügyét. Egyházi részről két püspök, Kapi Béla és Raffay Sándor, valamint a soproni Teológiai Akadémia professzora, Pröhle Károly vezették a tárgyalásokat. Az 1921. november 10-i egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvében ezzel kapcsolatban ezeket olvashatjuk: „A teológiai fakultási bizottság jelenti, hogy az evangélikus fakultásnak a pozsonyi m. kir. Erzsébet Tudományegyetembe szervesen való bekapcsolása kilátásba helyeztetett...” Mivel azonban az Erzsébet Tudományegyetem elhelyezése ez idő szerint Pécsre van tervezve, és bár a bizottság ezen várost kicsinyszámú evangélikus lakosságánál fogva a fakultás elhelyezését illetően nem tartja legmegfelelőbbnek, mégis javasolja, hogy a kormány ebbeli elhatározása értelmében a theol. fakultásnak az Erzsébet m. kir. Tudományegyetembe való bekapcsolását elfogadni méltóztassék.” Az állami vezetők jóindulata ellenére ekkor a katolikus egyház részéről merültek fel akadályok. Bár az időközben öt tagúvá bővült evangélikus bizottság a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal egyetértésben egy alapítólevél formájú szerződést készített, 1922 nyarán akadályok merültek fel atekintetben, hogy az evangélikus fakultás Pécsett elhelyezhető lesz-e. Az ötös bizottság ekkor hajlandónak mutatkozott arra, hogy a fakultás egyetembe való bekapcsolását nem Pécsett, hanem másutt helyezze el, de azzal a feltétellel, hogy az őt megillető fakultási jogokat gyakorolhassa és az egyetem adminisztrálásában a kihelyezés dacára is ténylegesen részt vehessen. A sok buktató után végre nyugvópontra jutott a kérdés. Horthy Miklós 1923. február 8-án kelt kormányzói elhatározása megengedte, hogy a m. kir. Erzsébet Tudományegyetembe való szerves bekapcsolódással teljes jogú Evangélikus Hittudományi Kar állíttassék fel, amely átmenetileg Sopronban helyeztessék el. Ugyanazon hó 18-án a kormányzó jóváhagyta a Bethlen- kormány és az evangélikus egyház között létrejött szerződést, amely mint Alapító-levél szabályozta a Hittudományi Karnak mind a központi egyetemhez, mind az államhoz, mind az egyházhoz való jogviszonyát. Ezt a Magyar- országi Evangélikus Egyház 1934-1937-es zsinata „Az egyetemi evangélikus hittudományi kar létesítéséről és működéséről szóló VI. törvénycikkébe foglalta. A törvény 4. paragrafusa kimondja, hogy a Kar tanszékeinek betöltésére csak megfelelő tudományos teológiai képzettséggel bíró, felavatott evangélikus lelkészek alkalmazhatók.” A törvény 6. paragrafusában az egyház magának biztosítja a lelkészképzés és lelkészképesítés szabályainak, valamint a vizsgálóbizottságok magalakításának és a teológia tárgyai megállapításának a jogát. Az Alapítólevelet szerkesztő egyházi bizottság tagjai Kapi Béla dunánCg19380
