Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
túli és Raffay Sándor bányakerületi püspökök, valamint Zsigmondy Jenő egyházkerületi felügyelő, Szelényi Aladár egyetemes főjegyző és Mágócsy-Dietz Sándor professzor, az egyetemes tanügyi bizottság elnöke voltak. A felállított fakultáson 8 tanszék szerveződött. Ezek a következők voltak: Ószövetségi írásmagyarázat és teológia; Újszövetségi írásmagyarázat és teológia; Rendszeres teológia; Egyetemes egyháztörténet; Egyházjog és magyar protestáns egyháztörténet; Gyakorlati teológia; Vallástörténet, vallásbölcselet és keresztyén neveléstudomány; és végül a teológiai segédtudományok tanszéke. A 8 félévre tervezett tanulmányi idő alatt a hallgatóknak a bibliai és a klasszikus nyelvek mellett anyanyelvűk szerinti istentiszteleti nyelveket kellett elsajátítaniuk, de kötelesek voltak olyan kollégiumokat is hallgatni, mint pl. a magyar közjog, magánjog és közigazgatási jog, magyar történelem, irodalomtörténet, nyelvészet, művelődéstörténet, filozófia és pedagógia. A fakultás szabályzata részletesen intézkedett a rite és a honoris causa doktori fokozat elnyerésének feltételeiről. Az előbbit a teológiai tanulmányok befejezése után akár gyakorlati, akár elméleti teológiai munkakörben eltöltött legalább négy évi tevékenységhez, nyomtatásban kiadott komoly tudományos értekezéshez és az azt megelőző irodalmi tevékenységhez, majd szigorú feltételű szóbeli vizsga-szigorlat letételéhez kötötték. Megszabták a habilitáció és az egyetemi magántanári képesítése megszerzésének feltételeit is. A soproni fakultás első nyilvános rendes tanárait a kormányzó 1923 augusztusában nevezte ki. Kovács Sándor volt pozsonyi és Deák János volt eperjesi tanárok mellett a soproni teológiai akadémia három tanára: Pröhle Károly, Stráner Vilmos és Payr Sándor lettek nyilvános, rendes, és Kiss Jenő nyilvános rendkívüli tanárok, a kar első dékánja pedig Stráner Vilmos lett. Utóbb, 1927-ben Kiss Jenő nyilvános rendes tanár, Karner Károly pedig előadó. 1928-ban pedig báró Podmaniczky Pál lett (úgy, mint azután 1932-ben Karner Károly és 1940-ben Wiczián Dezső is) nyilvános rendes tanára a fakultásnak. Az előadásokat első években a soproni Líceum épületében tartották. Amikor ott a többnyire 100 főt is meghaladó hallgatóság nehezen fért el, Sándy Gyula műegyetemi tanár megbízást kapott egy új fakultási épület megtervezésére. Az alapkőletétel alkalmával 1929 októberében - ami egyúttal a kar első tiszteletbeli doktorainak avatóünnepélye is volt - hangzottak el Kiss Jenő dékán veretes szavai: „Az emberi elme legszebb alkotása a rendszerbe foglalt tudomány, az emberi szív legszebb virága a hazaszeretet, az emberi lélek igazi éltetője a vallásosság. Legyen ez épülő hajlék megszentelt csarnoka a haladást hirdető tudománynak, a lángoló hazaszeretetnek és a megelevenítő krisztusi hitnek!” A Kar épületének felavatására 1930. október 19-én került sor Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelenlétében. Sándy Gyula tervező mérnök-professzor adta át az épület kulcsát Bozóky Géza rector-magnifrcusnak, aki azután a kormányzótól kért engedélyt a fakultás megnyitására. cg 194so
