Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
vül például Ballagi Mór vagy Haberen Jonathán - az intézmény a felekezeti öntudat erősödésével sajnos már 1865-ben beszüntette működését. Nem sokkal utóbb Székács József egy állami teológiai fakultás felállításának ügyében tett lépéseket és 1870-ben bejelentette az egyetemes közgyűlésnek, hogy báró Eötvös József törvényjavaslatban foglalkozott a kérdéssel és a teológiai fakultást a pesti egyetembe kívánta bekapcsolni. Ez a terv sem vált azonban valóra. 1915-ben a reformáció közelgő 400 éves jubileumára való tekintettel ismét előtérbe került a fakultásért való küzdelem ügye. A kultuszminisztérium azonban az állam súlyos pénzügyi helyzetére való hivatkozással arról értesítette az evangélikus egyház vezetőségét, hogy legalább tíz éven belül nem tehet eleget a fakultás felállítására irányuló egyházi kívánalmaknak. Ennek ellenére a Fakultás ügyében kiküldött bizottság 1917-ben újra a kormányhoz fordult. A november 8-10. napjain tartott egyetemes közgyűlés az újabb negatív válasz ellenére irányelveket állított fel. Ezek szerint a teológiai fakultás a budapesti egyetembe kapcsoltassék be; paritásos legyen a többi fakultással; 8 tanszéke közül esetleg kettő rendkívüli legyen; és a tanerő kinevezése épp olyan alapon történjék, mint a debreceni református fakultáson. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a terv sikere esetén a pozsonyi egyetem anyagi hozzájárulását is kilátásba helyezte. Az első világháborút követő trianoni kényszerbéke folytán az evangélikus oktatásügy elvesztette pozsonyi és eperjesi akadémiáit. Eperjes Kollégiumában Stefanek csehszlovák tanügyi referens 1919 márciusában kormánya megbízásából meghirdette az új állam politikájának sarkalatos programját: ma- gyartalanítani és szlovákosítani. A pozsonyi Teológiai Akadémia nagybizottsága az Egyetemes Közgyűlésnek azt jelentette, hogy „működését a cseh rada, megelőző számos zaklatások után 1919. szeptember 8-án végleg megszüntette”. A közgyűlés úgy határozott, hogy Huszár Károly kultuszminiszter jóindulatú ajánlatát elfogadva, a Pozsonyból menekült dr. Kovács Sándor és dr. Szelényi Ödön, valamint az Eperjesről menekült dr. Deák János, Draskóczy Lajos és dr. Szlávik Mátyás tanároknak Teológus Otthonnal együtt az Esterházy (ma Puskin) utca 3. szám alatti egyetemi épületben biztosítja a működés további lehetőségét. Itt töltötte el az Akadémia 34 hallgatóval száműzetésének első két évét. Az üres újszövetségi exegetikai tanszék vezetésére a Budafokon lakó Bancsó Antal ny. teológiai akadémiai igazgatót kérték fel. Igazgatónak az 1920/21. tanévre Draskóczy Zsolt, az Otthon felügyelőjévé dr. Deák Jánost választották meg. Ezalatt a nehéz történelmi időkben a soproni Teológiai Akadémia Stráner Vilmos igazgatótanár vezetésével viszonylag zavartalanul folytatta működését. Az egyetemes teológiai akadémiai bizottság 1919-től rendes teológiai tanárrá nevezte Kiss Jenőt, miután az a tanári vizsgát letette. Az egyház egyetemes közgyűlésének ekkor tudomásul kellett vennie, hogy az akkori kultuszminiszterrel Haller István leirata szerint a budapesti 0319280
