Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

konok szerint Kopácsi 1564-ben elment Sárospatakról.1 Ez talán így is történhetett, de családja bizonyosan itt maradt. Árvái érdekében a birtok átvétele után működő kamarai biztosok Miksa királyhoz fordultak, és különösen idősebb fiát ajánlották az uralkodó figyelmébe, mint olyan kiváló tanulót, aki akár egyházi, akár világi pályára alkalmas lesz.2 A fiúk 1559-ben, illetve 1567-ben iratkoztak be Wittenbergben.3 Legalább egyikük hazatérhetett, vagy talán leánytestvérük maradt itt, mert „Kopácsi örökösök” még a 18. század elején is éltek abban a belső városi házban, amelyben eredetileg Kopácsi István lakott.4

A Patakról külföldi egyetemre került emberek többségét azonban valószínűleg nem ismerjük. Csak akkor van ugyanis az egyetemjárásukról biztos értesülésünk, ha pataki uradalmi iratban és az anyakönyvekben egyaránt azonosítani tudjuk őket. Márpedig az akkoriak szeszélyes névhasználata mellett az ilyen, egymástól távol keletkezett forrásokban az azonosítást csak rendkívüli óvatossággal lehet végezni. Sokszor még egy iraton belül többször szereplő személyeknél sem vitathatatlan.5

II. Az 1617-ben kezdett anyakönyv adatai

Itt megint kiemelném azt a tényt, hogy Magyarország milyen szegény fennmaradt forrásokban. Semmi nem szól ugyanis amellett, mintha a Kollégiumnak ne lehetett volna korábbi anyakönyve is. Igaz, az 1617-es dátum nagyjából egybe esik I. Rákóczi György beházasodásával a Patakot akkor birtokló Lorántffy családba. Biztos adatunk van azonban arról, hogy a Kollégium támogatását már korábbi földesurak is természetesnek tartották. Az egyik szénior, Illiricus János felsőhóstáti házát Dobó Ferenc 1590-ben felszabadította a jobbágyterhek alól. Az indoklás szerint azért, mert „mind a professzorokat, mind a diákokat különösen becsüli.”6

A szöveg világos: professzorokról, vagyis akadémiai szinten tanító személyekről, nem pedig tanítókról van benne szó. És nem valószínű, hogy maguk a tanárok másként értékelték volna saját státusukat, illetve az iskola besorolását. Ha a wittenbergi egyetem törvényeihez hasonló törvényeket fogalmaztak a Kollégiumnak, nyilván követték az ottani gyakorlatot abban is, hogy a törvényeket a legfelső szinten tanuló tógátusokkal aláírassák. Véletlennek, helyesebben a magyarországi forrásviszonyokra jellemzőnek tartom tehát azt,

1 Zoványi 336.

2 MOL E 148. NRA 1067/56.

3 MTT 6. 305.308.

4 Az 1704-es urbárium szerint: MOL E 197. 156. cs. 9. t. 5.

5 A neveket a korabeli névhasználat következetlensége miatt mindenütt modem formájukban adom.

6 MOLE 148. NRA 765/45.

03 17580