Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
ben, gyarapításában.1 Két gyermeke született, Szepessy László és Zsigmond.2 Fiatalon, 29 éves korában hunyt el, 1776-ban. Az imakönyv Nem kétséges, hogy Miklós Sámuel, az elhunyt fiatalasszonyt méltató oráci- ójában igazat mondott, amikor az imakönyv elkészítésének céljaként nem műfordítói stílusgyakorlatot jelölt meg, hanem keresztyén missziói buzgósá- got: „Alig hitte ez a kegyes asszony, alig hitte, hogy minden tehetségét szent Istene nevének megszenteltetésére fordíthassa. Melyből lett, hogy mihelyt németül maga tudott, azonnal együgyű szép és buzgó könyörgéseket a magyar nyelvnek világosságára általhozott, avégre, hogy akképpen is az embereket Istene esméretére és tiszteletére segélhesse. ”3 A 18. század a magyarországi reformátusság számára a túlélésért folytatott küzdelem ideje volt. A nyilvános vallásgyakorlatot számos helyen lehetetlenné tette az 1731-ben kiadott királyi rendelet. Ebben a helyzetben felértékelődött a családi körben folytatott kegyességgyakorlás. Ehhez megfelelő vallásos irodalomra volt szükség, elsősorban áhítatos könyvekre. A személyes imaélet ezekben az évtizedekben különösen is megpezsdült, sajátosan egyesítve az egyházpolitikai törekvéseket az individuális vallásosság megnyilvánulásaival.4 Az áhítatos elmélkedés szokására meglehetősen nagy hatást gyakorolt egyrészt az angol-holland puritánus-, másrészt a német pietista kegyesség Nyugat-Európában kiteljesedő áramlata. Ennek volt elsősorban következménye, hogy a hazánkban megjelenő áhítatos- és imakönyvek nem jelentéktelen része fordításként látott napvilágot. Ebbe a sorozatba illeszthető a Jó illatú füst is. Bárczay Klára az anyanyelvű imádságirodalom tárházát óhajtotta bővíteni, amikor imádságforditásait elkészítette. Ezzel együtt is valószínű, hogy csak a szűkebb családi-rokoni körnek szánta munkáját. A hét minden napjára jut egy-egy könyörgés, egy reggeli és egy „estvéli”. A református egyházi esztendő kiemelkedő ünnepei - karácsony, újesztendő, nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd - sem múlhatnak el az ünnepkör üzenetét összefoglaló áhítatosság nélkül. Az ige hallgatására pedig külön készülni kell a keresztyén embernek, majd válaszolni is szükséges Isten szavára imádsággal. Ugyanígy az Úrral való közösségre az Ő szentséges vacsorájában, mely ké1 DlENES Dénes: Református egyház. In DOBROSSY István (foszerk.): Miskolc története. III/2. 1702-1847-ig. Miskolc, 2000. 835-868. 2 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedéki táblákkal. X. kötet, Pest, 1863. 670. 3 Miklós Sámuelnek minden halotti orátzióji. Pozsony-Komárom, 1790. 241. 4 SZIGETI Jenő: A XVIII. század első felének magyar protestáns imádságirodalma. In Barcza József (szerk.): A Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorai Kollégiumának Évkönyve 1983. Budapest, 1984. 257-288. Cg 16580
