Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

szülésnek elengedhetetlen alkotóeleme a szívbéli bűnbánat. S a 18. századi ember rendkívüli helyzetére alkalmazott könyörgésként olvasható az úton járó-, illetve a beteg ember imádsága. Ebben a szerkezetben helyezkedik el az a 29 imádság, amely az alkalomhoz illő egyéni áhítat vezérfonalát és tartalmi kifejeződését egyaránt nyújtja. A Szerző személyes gyakorlata érhető tetten a szerkesztés koncepciójában, hiszen nyilvánvaló, hogy rendszeres csendességet tartott, imádsággal kezdett és zárt minden napot. De következtethetünk ebből a kortárs református kegyes ember vallásos életére is, hiszen Bárczay Klára könyvecskéje éppen azért érdekes, mert - meggyőződésünk szerint - nem átlagon felüli, nem kivétel, hanem a 18. századi református kegyesség reprezentánsa.

Bárczay Klára műve válogatás, „német nyelven lévő könyvecskékbőr állította össze, amint a címlap feltünteti. Ebből következik, hogy igen nehéz, ha nem lehetetlen az eredeti szövegekre bukkannunk, ha a fordítás értékelését elvégezni szeretnénk. Erről tehát le kell mondanunk. Azt azonban megjegyezhetjük, hogy a tizenhat éves leány szövegében zökkenőmentesen találnak helyet a 18. század közepére jellemző vallásos szófordulatok. Könyörgései a Zsoltárok és a Szentírás más imádságainak hatását hordozzák, éppen az innen kölcsönzött kifejezésekben mutatkozik meg az a sajátos és egyéni szín, ami a Szerző Károlyi-bibliával való közvetlen kapcsolatát jelzi. Bár fordítás, mégis őszinte azonosulásból fakadó mélységet hordoz minden egyes könyörgés. Magyar nyelve kiérlelt, egy-két esetben előforduló körülményesebb fogalmazástól eltekintve, ma is élvezhető, szép stílusban folynak mondatai. Arról nem Bárczay Klára tehetett, hogy a nyomdász igen gyenge munkát végzett, talán a szedő nem magyar anyanyelvű volt, vagy nem is tudott magyarul, erre utaló, számos bántó hiba tarkította az első kiadást, amely tényt a későbbiek nem is mulasztanak el megjegyezni.

Az első kiadás helyét és idejét nem tüntették fel, ezért az ajánlás keltére kell támaszkodnunk, mely alapján 1763-ra gondolhatunk. Ekkor vagy röviddel ez után jelent meg a könyvecske, a Sárospatakon őrzött példányt a szerző 1767-ben ajándékozta a Református Kollégiumnak.1 Halála után néhány évvel, 1783-ban, Mezei József költségével Kassán újra kiadták, „a kegyességben nevekedni kívánó lelkeknek hasznokra, sok hibáktúl megtisztíttatván és meg- bövíttetvén.'’'2 A bővítés újabb imádságok és énekek betoldását jelenti, mely a későbbi kiadásokban egy reggeli- és egy esti imádság, valamint öt ének többletét mutatja. Tíz esztendővel később, 1793-ban ugyancsak Kassán bocsátotta ki az imakönyvet Ellinger János nyomdája, majd ugyanő 1795-ben és szintén

1 Nagykönyvtár, B. 792 jelzetű kötet előzék lapján: Libellus 111. Collegii Ref. S. Patakiensis, donum Virginis Clarae de Bártza. Ao 1767. Sign. Steph. Molnár mpr.

2 Sárospatak, Nagykönyvtár, IV. 2837 jelzetű, csonka nyomtatvány.

0216680