Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

tehát ebben a nyelvben is járatos volt.1 Műveltség és kegyesség a 18. század református nemesi középosztályának hölgytagjai életében sajátosan egybefonódott. Bárczay Klára számára a német nyelvű imakönyvek olvasása egyszerre jelentett nyelvgyakorlást és áhítatos személyes elcsendesedést. Ennek lett gyümölcse a Jó illatú füst. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk a kegyes Bárczay kisasszonnyal kapcsolatosan azt, amit Révész Imre fogalmazott meg Árva Bethlen Kata kegyességét jellemezve: „Imádkozni nem kellett megtanulnia, mert hiszen énjének olyan veleszületett megnyilatkozása volt az imádság, mint a virágnak az illatozás.'’''2 E korban - hasonlóan Bethlen Katához - számos református hölgyet hatott át mélyen az erőteljes érzelmi vonásokat hordozó, áhítatos vallásosság. A református misztikának olyan különös megjelenése ez, amely az Istenhez fordulás elmélyült gyakorlásában nem - mint gondolnánk - befelé forduló passzivitást, hanem éppen ellenkezőleg, harcos aktivitást munkált. Ennek kiemelt gyakorló területe volt a családi élet, a gyülekezetek, iskolák támogatása és a szegénygondozás. Sajnos, Miklós Sámuel a miskolci református iskola rektora, temetési orációjában nem részletezte Bárczay Klára kegyességének vonásait, mert — úgymond - a kortársak előtt nyilvánvaló volt az. De bizonyára nem igen különbözött attól, amit testvérhúgáról, Katáról Szőke Ferenc elmondott: „Magam vagyok reá a bizonyság, s távol legyen tőlem a hízelkedés, mely szoros barátságot tartott az ő Jézusával, mely buzgón, mely sűrű könnyhullatásokkal megelegyített, magános helyeken gyakorlott könyörgésekkel társalkodóit sokszor az ő Megváltójával, mely buzgó indulattal és lelki örömmel olvasta ... az O beszédét. Kitetszett az ő életéből, hogy a Jézus volt az ő életének nyeresége, avagy inkább az ő élete. Mert maga viselésében csendes, a szenvedésekben békességes tűrő, a szegényekhez oly adakozó vala, hogy egyet is azok közül vigasztalás nélkül elmenni nem engedett, az atyafiúi szeretetben ... buzgó.”2 Egybecseng ez a jellemzés azzal, amit Bárczay Klára önmagáról - imakönyve címlapján - elmond: ,jCinek mind életében, mind halálában nyeresége a Krisztus. ”

Bárczay Klára 1768. április 11-én tartotta menyegzőjét Négyesi Szepessy Zsigmonddal.4 Olyan családba került, amely kegyességéből következő elkötelezettséggel vitt kiemelkedő szerepet a miskolci református egyház építésé1 Magyar Országos Levéltár, Bárczay család iratai, mikrofilm: Bárczay Klára Bárczay Ferencnek, Gomba, 1766. július 30.

2 RÉVÉSZ Imre: Régi magyar imádkozok és imádságaik. Protestáns Szemle 1924, 139.

3 Szőke Ferenc: i. m. i. h.

4 Egy napon Kata húgával, aki Bemáth József felesége lett. SRKLt. Göncruszkai akv. 62-63.

03164SO