Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
ák és a lengyelek segítségével verték szét a bujdosók 1677. októberében Schmidt osztrák ezredes csapatait a nyalábvári ütközetben. Ekkor kérte az ifjú Thököly Imre Apafi fejedelmet, akihez gyermekként menekült annak idején, hogy a kurucokhoz csatlakozhasson. A kurucok fővezére újra Teleki Mihály lett, aki mellé 12 tanácsost választottak, köztük Thökölyt és Wesselényi Pált. De Teleki hadjárata nem sikerült, kénytelen volt visszavonulni Erdélybe. Thököly azonban összeszedve a sereg szétugrott részeit, érzékelve, hogy az osztrákok a Felvidéket fedezetlenül hagyták, győzelmes hadjáratot kezdett, elfoglalva a felvidék nagy részét, egészen a bányavárosokig és lassan ő lett a kuruc seregek igazi vezére, miután riválisát, Wesselényi Pált elfogta. Ha volt is néhány kisebb vesztett csatája, a Felvidéken jól tartotta magát. Az 1679 októberi miskolci gyűlésen a Thököly vezetése alatt egyesült kuruc hadak elhatározták, hogy Erdélytől függetlenül, önállóan intézik ügyeiket. Thököly sikere volt az is, hogy alvezérei, Harsányi István, Szűcs János és Petneházy Dávid Szikszónál teljesen megsemmisítették a sárospataki osztrák parancsnok seregét 1679 novemberében. 1680-ban tovább bővültek a kurucok seregeinek ellenőrzése alá került magyarországi területek, sőt portyáik már Morvaországba is beütöttek. Miután 1681 elején a török-orosz háború békekötéssel befejeződött, a török mind több figyelmet fordított a kurucok magyarországi győzelmeire. A bécsi udvar is kezdett aggódni, s változtatott politikáján. Ampringen kormányzó lemondott, Lipót pedig országgyűlést hirdetett 1681. április 28-ra Sopronba, ahová Thököly is meghívást kapott, de követeit nem küldte el. . A soproni országgyűlés Nagy előkészülettel, előzetes tárgyalásokkal, a királyi pár pompás bevonulásával kezdődött. Lipót a rendek üdvözlése után átadta királyi előterjesztését, melyben megjelölte az országgyűlés célját, hogy „az oly sok külső és belső ellenségtől háborgatott, cselszövő és veszélyes zendülésektől zaklatott és dúlt, egykor oly virágzó Magyarországnak békét, nyugalmat és biztonságot szerezzen, hogy a lakosság ezentúl élvezhesse a kellemes béke gyümölcseit... hogy a mozgalom idején elidegenült hazafiak köteles hűségre visszatérhessenek.” A királyi előterjesztésben az alkotmány visszaállításáról, a nádorválasztásról és a vallás ügyéről nem igen esett szó. A rendek feliratukban figyelmeztették a királyt a még megoldatlan problémákra és kijelentették, hogy addig nem tanácskoznak, míg a király válasza ezekben a dolgokban nem lesz megnyugtató. Némi huza-vona után a király végre is beleegyezését adta a nádorválasztáshoz. Eszterházy Pált méltatták a tisztre, aki vallási buzgalmán kívül mást nem igen örökölt nagy elődjétől, Eszterházy Miklóstól. Beiktatása után első feladata a bujdosó magyarok visszahozatala és Thököly kibékítése lett volna, mivel a király a bujdosókkal nem kívánt szóba állani. A király a kiegyezést teljesen a nádorra bízta, amit a rendek is helyeseltek. Thököly is sürgette a 0315480
