Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
van, hanem abban, ki az egekben és mindenütt, most is jelen van”. Ő indokolta a protestáns rendek tiltakozását, amikor nem akarták a vallásügyi sérelmeket tárgyalni: „Mivel a lelki szabadság minden testi szabadságnál drágább nekünk, semmit addig tárgyalni nem fogunk, míg a sérelmek orvosolva nincsenek”. A Wesselényi-mozgalomba kapcsolódva azok közé a kevesek közé tartozott, kik meggyőződésükhöz híven mindvégig következetesen szólották és tettek, s akkor is kitartottak és vállalták a bujdosás keserű kenyerét, amikor sokan árulókká lettek, a félénkebbek eloldalogtak, a hiszékenyek a zsarnok kegyelmében reménykedtek. A továbbiakban a bujdosók katonai akcióit szervezte és vezette. A györkei vesztes csatából néhány katonájával együtt kivágta magát, s Máramarosba, unokájához menekült Dolhára. A fejére kitűzött vérdíj reményében Barkóczy István, a kuniéból labanccá vedlett szabolcsi főispán megtudta tartózkodási helyét, 200 hajdút küldött rá. Szuhay társaival az egyenlőtlen harcban hősi halált halt. Egy korabeli napló szerint, amikor az égő házból kirohant, ezt kiáltotta az általa jól ismert hajdúk felé: „Itt van a vén Szuhay Mátyás, ki a fejét kockáztatja. Bár életemet egy pipa dohányért megvásárolhatnám kezetekből, az nem kell. Hadd menjen veszendőbe ősz fejem, az ügyért!” Az önkény évei és a bujdosók Amikor a bécsi udvar a Wesselényi-felkelést felszámolta, úgy gondolta, már gátlástalanabbá viheti véghez abszolutisztikus terveit Magyarország teljes leigázására. Az ellenreformáció is vérszemet kapott, hogy előbbre lépjen a protestantizmus likvidálásában. A bécsi udvar katonai intézkedései - többek között a végvári katonák elbocsátása és közigazgatási intézkedései, a forgalmi adó, az „accisa” bevezetése - mutatják ezt. Az ellenreformáció újra elkezdi a templomfoglalásokat, a prédikátorok elűzését. Ekkor foglaltatta le karhatalommal Báthory Zsófia a pataki kollégiumot, annak minden vagyonát a jezsuitáknak adva, s a tanulókat 1671. október 30-án kiűzte Patakról, akik a kenézlői réven keltek át és mentek Debrecenen keresztül Gyulafehérvárra. Kiderült azonban, hogy az ellenállás erői nem semmisültek meg. 1672. július 14-én, amikor a nyitramegyei Toroluka templomának lefoglalására Bársony György, egri püspök kiszállt fivérével, Bársony János királyi ítélőmesterrel, ez utóbbit a nép agyonverte. A Habsburg megtorlás elől Erdély széleire nagy számban menekültek a fegyverletételt nem vállalók I. Rákóczi Ferenc seregéből, a felvidéki vármegyékből, s újra szervezkedtek. Magukhoz fogadták az elbocsátott végvári katonákat, s komoly katonai erő lettek. Vegyes összetételű volt a magukat „bujdosók”-nak nevezők serege. Mágnások, köznemesek, hajdúk, jobbágyok. De már sokan voltak közöttük elűzött prédikátorok, sőt diákok is. Ekkor kezdték magukat, de eleinte inkább mások őket kurucoknak nevezni. Vezetők: Petrőczy István, Szepesy Pál, Szuhay Mátyás, Kende Gábor, Pika Gáspár. Követet is küldtek a törökhöz, de csak annyit 03151EO
