Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
értek el, hogy a nagyvezér titokban megüzente Apafinak, ne szolgáltassa ki a bujdosókat a németnek, segítse őket és tartsa készenlétben, s a harc önerejükből való megkezdésére buzdította őket. Apafi jóindulatú ember, de mint fejedelem nem nagyon vitézkedett. Buzgó református, őszintén szánta hitfeleit, de nem állt ki mellettük. Nyíltan és tettlegesen Teleky Mihály, kővári kapitány, a fejedelemasszony sógora állt a bujdosók mellé. A váradi basa engedélyezte, hogy török földön szabadon járhassanak, s katonaságot toborozzanak. A bujdosók a „testi és lelki szabadságtalanság” ellen indultak harcba. Debrecen alól kiindulva már 1672 szeptemberében Kassa alatt voltak tízezernél több főnyi seregükkel. Céljuk a régi, a nagyon megnyirbált nemzeti szabadság és a protestáns vallásgyakorlat szabadságának helyreállítása. Egy másik sereg, Teleki Mihály, erdélyi kancellár és kővári kapitány vezetésével a szatmári részeken próbálkozott. A Felvidékre betörő sereg győzelmesen nyomult előre, Kassa alatt Enyickénél megverték Spankau kassai főkapitányt, megszállták Abaúj, Torna, Gömör, Sáros és Szepes megyéket. Sajnos, a Teleki Mihály vezette sereg vereséget szenvedett a szatmári császári kapitánytól, s visszavonult Erdélybe. 1672 októberében a felvidékiek elfoglalták Eperjest, Bártfát, Késmárkot s egy kisebb csoport Pika Gáspár vezetésével - aki a helybeli szlovák parasztok felkelésére támaszkodott - bevette Árva várát. A bécsi udvar Sporck és Gobb tábornok vezetésével sereget küldött ellenük. A döntő csatát Györkénél vívták 1672. október 26-án. A kuruc seregben harcoló hajdúvárosi csapatokat, akik amolyan „profi” katonák voltak, annak az oldalán harcoltak, aki többet fizetett, Gobb tábornoknak sikerült megvesztegetnie, elhagyták az ütközetet, s az osztrák sereg vereséget mért a felkelőkre. A sereg maradványa visszahúzódott a török hódoltságba és Erdélybe. A főseregtől elszakadt Pika Gáspár se tudta tartani Árva várát, az osztrákok visszafoglalták, Pikát és társait karóba húzatták, s ráadásul 24 falusi bírót felakasztottak, 1672. november 24-én. A kurucoknak ez a vállalkozása tehát nem sikerült. Az osztrák tábornokokat kitüntették, a protestánsok üldözése új lendületet vett. A labancok gúny verseket írtak a legyőzött kurucokról: „Lassan égeti Petrőczy Kassát, Zákány sem vijja vég Ónod várát, Kende Gábor sem töreti Szendrő bástyáját, Pál Szepessy sem kergeti Spankau jó lovát. Jajj már minékünk rebelliseknek, Több híveinek Pál Szepessynek, Zákány István hosszú hajú árva fejének.” A bujdosó kuruc prédikátor a labanc magyarhoz versében arról vall, hogy sanyarú helyzetükben is reménységgel kitartanak: OS152SO
