Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
kegyelmetek szabadsága az én szabadságom, sérelmük az én sérelmem. Volna bár százezer pápista mellett ugyanannyi protestáns vitéze a királynak, a haza meg lenne mentve a töröktől.” I. Lipót nem tudta vagy nem akarta érteni a főurak és a rendek jogos követeléseit, hallani a háborúk, a Magyarhonban állomásoztatott hadseregek elviselhetetlen terhei miatt felsíró nép jajszavát. A meg nem talált megoldás erőszakhullámhoz vezetett: ellenreformáció, vértörvényszék, gályarabság, fej- és jószágvesztéssel járó koncepciós eljárások követték egymást. A végsőkig elkeseredett bujdosók pedig egyre szaporodtak a Bécstől távol eső régiókban, majd szervezkedni kezdtek. Nem egyszer a törökhöz fordultak katonai segítségért, a keresztyénnek nevezett, de a pogánynál kegyetlenebbnek bizonyuló császáriakkal szemben. Ezek a kurucok kezdetben Thököly Imre személyében találták meg szabadságharcuk vezérét. A mi számunkra azonban ez a korszak nem Lipót császáré, vagy a török ellenes végvári harcoké, hanem a kurucoké, II. Rákóczi György, Kemény János, Barcsai Ákos, Apafi Mihály erdélyi fejedelmeké a Habsburg-ellenes főúri szervezkedés - a „subrosa összeesküvés” - mártírjaié, a Wesselényieké, Rákócziaké, Nádasdyaké, Frangepánoké, Zrínyieké. Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilona nagyasszonyoké, akik háborúságban gyakori pestisjárványok közepette óvták a családot, igazgatták a birtokot, gondoskodtak a rájuk bízottakról és építettek templomokat, kastélyokat, támogattak iskolákat, nyomdákat, hímeztek úrasztali térítőkét. Ez a korszak a nemzeti függetlenségért, vallásszabadságért indított küzdelmek kezdete, a Wesselényi-féle szövetkezés és a Thököly Imre vezette kuruc felkelés nemzetet megrázó - Patakot is érintő — eseményeik sorozata. A Wesselényi-féle szövetkezés Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán vezetésével 1666-tól kezd kibontakozni az elégedetlen főurak és nemesek Habsburg ellenes szervezkedése. A két vezető már I. Rákóczi Ferenc menyegzőjén szót értett a tennivalókban, de szövetségük konkrét formát 1666. április 5-én, a főurak által szívesen látogatott Stubnya fürdőn öltött. Kölcsönösen fogadták egymásnak, hogy „az ország nyomorait helyzetében egymást nem hagyják el”. Hitük és kardjuk viszont gyenge volt ahhoz, hogy a Zrínyi Miklós által ajánlott utat - „az Úr Istenre és jó kardunkra” hagyatkozva - végig tudták volna járni. Wesselényi 1666. augusztus 23-án Murány várában nagyobb csoporttal tartott a szervezkedés ügyében megbeszélést. Itt kapcsolódott a mozgalomhoz Nádasdy Ferenc országbíró. A murányi megbeszélésen már a felvidéki protestáns köznemesség vezérei is jelen voltak, többek között Szepessy Pál, Szuhay Mátyás, Bónis Ferenc, Kende Gábor, Ispán Ferenc, Keczer Menyhért, Vitnyédy István. 03144fiO
