Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
Ezen a gyűlésen részt vettek Apafi Mihály követei is, Teleki Mihály és Bethlen Miklós, kiknek tanácsára felkérték az erdélyi fejedelmet, küldjön mozgalmuk érdekében követet a törökhöz, ami meg is történt. Közben 1667. március 27-én meghalt Wesselényi Ferenc, s a mozgalmat ettől kezdve Zrínyi Péter és Nádasdy Ferenc irányította. Zrínyi később még beszervezte Tattenbach Erasmus stájerországi földesurat, majd sógorát Frangepán Ferencet is. A török nagyvezér fogadta Apafi követét, de a Wesselényi mozgalom megsegítésére vonatkozó kérelmet elutasította, viszont a portai főtolmács, Panajotti, aki a bécsi udvar fizetett embere volt, értesítette a mozgalomról az udvart. Később más forrásból is tudomást szerzett Bécs a szervezkedésről. Bori Mihály, Wesselényi Ferenc, illetve halála után felesége, Széchy Mária embere, állítólag asszonya tudtával, az egész mozgalom történetét feltárta a bécsi udvarnak, mely várakozó álláspontra helyezkedett. Egyelőre érni hagyta az eseményeket, érezve a mozgalom egyenetlenkedésekből fakadó gyengeségét, remélte, hogy majd radikálisan felszámolja a magyar alkotmánnyal együtt. Sőt Nádasdy is, aki Wesselényi halála után nádorságra vágyott, szintén jelentést tett Bécsben a szervezkedésről. A bécsi udvar nagy viták után, Róttál javaslatára, országgyűlést előkészítendő tanácskozásra hívta Bécsbe a magyar főrendek közül Széchényi György kalocsai érseket, Sennyei István veszprémi püspököt, Kolonich Lipót nyitrai püspököt, Nádasdyt, Zrínyit, Forgách Istvánt, Zichy Istvánt és Eszterházy Pált, de nem tudtak közös nevezőre jutni. Közben Szelepcsényi György, az új esztergomi érsek, aki korábban szintén részt vett Wesselényivel és Zrínyivel az ország bajainak orvoslását célzó tanácskozásokon, mind jobban eltávolodott a mozgalomtól, s főpaptársaival tovább folytatta a protestánsok üldözését. A világi főurak, bár szintén buzgó katolikusok voltak, politikai céljuk érdekében igyekeztek a protestánsok rokonszenvét megnyerni, akiknek az üldözések fokozódásával elkeseredésük és elégedetlenségük csak nőtt. Lipót, Róttál tanácsára, a felvidéki vármegyékkel, sőt Apafival is békülni kívánt. Ezért 1669. április 28-ra Eperjesre részleges országgyűlést hívott ösz- sze. Zrínyi Péter, akit Eperjesre királyi biztosul küldtek, betért Patakra és vejét I. Rákóczi Ferencet megnyerte a mozgalom számára, sőt a protestánsokkal is megbékéltette. Rákóczi Ferenc, anyja távollétében egyezséget kötött a protestánsokkal, visszaadta a lelkészek és iskolák jövedelmeit és birtokain biztosította a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. A szerződést aláírták: I. Rákóczi Ferenc, Bocskai István zempléni főispán, Wesselényi Pál, a nádor öcs- cse, Szepessy Pál, Bónis Ferenc és Kazinczy Péter. Zrínyi és Nagy Ferenc tanúkként szerepelnek az okmányon. Az egyezmény megteremtette a felvidéki nemesség Habsburg-ellenes felkelésének politikai feltételét, I. Rákóczi Ferenc így „20,000 kardot kötött az oldalára”. Az eperjesi gyűlés szinte semmi eredményt nem hozott. A tárgyalások vezetésével megbízott Róttál, minden igyekezete ellenére sem tudott megnyugtató választ adni a protestánsok panaszaira. Róttál azzal a benyomással 0214580
