Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

gazdag volt, s ezek kivitelében azonban sohasem egyedül munkálkodott, gondját, terhét szépségét osztották vele tanártársai, diákjai, cserkészei".1

Dr. Szabó Zoltán jó vezető volt, aki tudta kit, milyen munkával bízhat meg, mozgósította, érdekeltté tette környezetét, s ezáltal is tanított. Az első tanfolyam 1936. február 1 -9-ig tartott, az utolsó 1948 áprilisában az állandó leány népfőiskola vizsgaünnepélyével zárult. 1936-tól 1948-ig a fiúknak hat tanfolyamot és három állandó népfőiskolát, 1946-1948 között pedig a leányoknak három tanfolyamot tartottak.

A protestáns népfőiskolák létét nem lehet elképzelni evangélium nélkül. A népfőiskola elválaszthatatlan az evangéliumtól. Szabó Zoltán az 1940-es nagytarcsai tanácskozáson is erre teszi a hangsúlyt, „A népfőiskola első jelzőjéül a "keresztyén" szót használjuk... A népfőiskola confessionalis nevelést akar adni".2

Ezt erősíti meg Újszászy Kálmán 1941-ben megjelent írásában: „Csak ahol az evangélium van, ott beszélhetünk ember és hivatás, ember és nemzet, valamint ember és anyaszentegyház olyan kapcsolatáról, amely a népfőiskolának egyedül biztosíthat életteret".3 Az evangélium segítségével töltheti be az ember hivatását, mert ez evangéliumi gondolat. A nevelő ebben a szellemben végzi munkáját, s a népfőiskolára érkezett falusi fiatalt arra neveli, hogy meglássa, megtalálja hivatását, küldetését az adott helyen és körülmények között és ez nem más, mint az istenszolgálat vállalása. Ez az a többlet, melyet a keresztyén népfőiskolák adni tudtak. Újszászy Kálmán 1941-es értékelésében megállapítja: „... ahol evangélium van, ott az is van, ami nélkül népfőiskola nincs, ti. hivatás, nemzet és anyaszentegyház...".4

E háromnak együtt kell hatnia a népfőiskolái képzésben, mert ha nem, akkor a hivatás túlhangsúlyozásával, illetve kizárólagossá tételével már nem népfőiskoláról, hanem szakiskoláról beszélhetünk. Ha a nemzeti öntudatra való nevelés kizárja az evangéliumot, akkor az világnézeti, vagy politikai iskola lesz, és ha az egyház a nemzeti öntudatra, illetve hivatásra való nevelést kizárná a népfőiskoláról, az nem lenne más, mint

1 Dr. ÚJSZÁSZY Kálmán professzorral beszélget MatyikÓ Sebestyén József, Honismeret, 1991. 5. 53.

2 SZABÓ Zoltán hozzászólása a Magyarországi Népfőiskolák Munkásainak Nagytarcsán 1940. március 30-31-én tartott megbeszélésén, jkv. 2. SRKTGY Adattár.

3 ÚJSZÁSZY Kálmán: Evangélium és népfőiskola. Protestáns Szemle 1941. L. évf. I- XII. füzet 40. „... a népfőiskolái munka... a pataki főiskolában szerény kezdeményezésként útjára indult, nem szűnt meg egyházi munka lenni, hanem egyenesen az dokumentálódott, hogy teljes kivirágzásában sem lesz más, mint egyházi munka”. ÚJSZÁSZY Kálmán: A magyar népfőiskolák vezetőinek budapesti értekezlete. Sárospataki Református Lapok, 1941. XXXVI. évf. 92.

4 ÚJSZÁSZY Kálmán: Evangélium... i.m. 42.

0313780