Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Hörcsik Richárd:A debreceni- és a sárospataki kollégiumok kapcsolata
A század második felében sem ismeretlenek az ehhez hasonló viszálykodások. A tiszáninneni egyházkerület az 1781. október 21-i közgyűlésén kér „elégtételt” a debreceni tanároktól, akik ezt megtagadták.* 1 Ráadásul a patakiak vissza akarták szerezni a bujdosás korában elveszett rektóriákat, mint Szikszó esetében láthatjuk.2 A bécsi Udvar vértelen ellenreformációs nyomása mégis közelebb hozza a két iskolát. Részben anyagi, de főleg oktatási rendszerük autonómiájának féltése teszi ezt. Ráday Pál már 1725-ben a két iskola részére gyűjteni szokott adományok ügyében egyetemes eljárást javasolt. 1747-ben arról hoztak döntést, hogyan kell a collectiát megosztani egymás között. A Helytartótanács 1754-ben majd 1766 és 1784 között megszüntette a legációba járást. Ez ellen a két kollégium közösen lépett föl, hogy megérezzék az engedélyeztetést.3 Ráday Gedeon a császártól kieszközölte a „közös” küldöttség fogadását (a patakiakat Vay István és Őry Fülep Gábor képviselte). Sikerrel jártak. Az együttműködésnek sokkal több jelét tapasztaljuk a protestáns tanügyi autonómia megőrzése terén. Először is a peregrináció megszervezését kell megemlíteni. A 18. században az Udvar fokozódó „beolvasztási” kultúrpolitikája fontos politikai töltést is adott a református diákok külföldre kijutásának, így Patakról és Debrecenből egyaránt. A 24 nyugat-európai stipendiális helyet egymás között „hallgatólagos megegyezés” alapján osztották el a kollégiumok. Ennek folytán Debrecen és Patak számára is kialakultak ú.n. állandó stipendiális helyek. „A Pataki Anya Oskolához sok idő alatt tartozott állandóan a senioroknak két esztendőre adatni szokott Bernai jótétemény két Iraknak, és Tigurumban egy személynek.”4 Ugyanebben a forrásban szó van „a Genevai beneficiumról”, amelyen „állandóan Debrecenben tanult Iíjak voltak.” A másik „közös” ügy a független oktatási szervezet megőrzése volt. Az első Ratio Educationis (1777) megjelenése felháborodást és ellenkezést váltott ki mindkét kollégiumban. Közös ellenállás megszervezésében látták a védeamborum Debrecziensis et Sárospatakiensis Collegiorum Studiosos, in mutua eorum Conversatione parsim Contentiones et rixas saepius intercessisse cum quidem in modum, ut Contentio ac etiam Dominos Professores praeteritorum Annorum pervaserit, interque ipsos adultos extra Collegia quoque perduraverit, non sine animorum /:quos in Charitate Christiana Compactos unitosqui esse oportebat:/ exacerbatione; hinc adhibebunt Domini Professores omnem Industriam, ut Iuventuti Studiosae amorem et concordiam mutuam proprio etiam exemplo instillent, atque alter alterum debito honore prosequantur, excedentes vero pro demerito compescant, atque puniant.” 1 Gulyás, i. m. 8. 2SRKLt., A./ XVII. 6151. 3 Gulyás, i. m. 5-6. 4 SRKLt., B./XL1V. 18.549. Cg121 SO
