Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Hörcsik Richárd:A debreceni- és a sárospataki kollégiumok kapcsolata

lem fő erényét. 1780-ban együtt tiltakoztak, leszögezvén, hogy: „iskolaügyük önálló irányítását törvényadta joguknak tekintik, s azt saját elképzeléseik szerint kívánják intézni.”1 Aztán Pozsonyban 1782-ben ismét összegyűltek az említett tanügyi rendelet megtárgyalása végett. A következő évben a debreceni és a pataki tanárok véleményének meghallgatásával az egyházkerületek abban állapodtak meg, hogy Ratiot sem Patak, sem Debrecen nem alkalmazza!2

Közben - a terveket állandóan egyeztetve - Patak és Debrecen hozzáfogott saját tanügyi rendszerének megreformálásához. Az egyeztetés megköny- nyítése végett több oldalas tanulmányt készítettek a két kollégium összehasonlításáról.3 Az eredmény várható volt: „Duabus Scholis vemeculis Debrecziensibus, respondet una Schola vernecula Patakiensis, et hie Scholae utriusque Collegii ratione obiectorum sunt similes...”

Az elkészített reformok az 1807-es debreceni „Ratio Institutionis” és a patakiak reformja 1810-ből természetesen sok azonos vonást hordoztak magukon. A debreceniek bevezetése jellemző módon tükrözi a kollégiumok állásfoglalását: „Nekünk valóban nem valami eltanult és idegen, hanem hazai s mintegy a magunk földjén született oktatási szerveztre van szükségünk, ha csak nem akarunk a nemzet szellemén erőszakot elkövetni.”4 A pataki tanulmányi rend olyan jól sikerült, hogy a „korabeli magyar tanintézetekkel viszonyítva, a legmodernebbnek nevezhető” - írja Bajkó Mátyás.5

Az autonómia közös féltése nemcsak a tantervek dolgában, hanem a tanárok és diákok „barátságában” is közelebb hozta a két kollégiumot. 1785-től közel félévszázadon át a két iskola tanárai és diákképviselői rendszeresen részt vettek egymás közvizsgáin. Csak néhányat sorolok a sok közül: az 1785. évi pataki vizsgán Szilágyi Sámuel jelent meg és Kazinczy Ferencnek ő „nyújtotta az első írói koszorút”.6 Tíz évvel később Hunyadi Szabó Ferenc tiszántúli superintendens Domokos Lajossal vett részt a vizsgálatokon. A püspök itt halt meg és temették el. Ugyanebben az évben Patakról Szombathi János és Szemere Albert látogatott el Debrecenbe. E vizsgákon való részvétel jó alkalmat nyújtott a két intézetben folyó munka összehasonlítására és összehangolására. A látogatások mindig szívélyes légkörben folytak, amiről az egyik meghívólevél szövege is tanúskodik: „Mind a Tanítóknak mind a Ta1 TÓTHNÉ Polonyi Nóra: A református egyház küzdelme önálló iskolaügye védelmében, 1790-1848. Ráday Évkönyv II., Bö., 1982. 76.

2 Gulyás, i. m. 6.

3 SRKLt., A./XXXIII. 12.811.

4 MÉSZÁROS István: A magyar nevelés története 1790-1848. Budapest, 1968. 95.

5 BAJKÓ Mátyás: Fejezetek a reformkori magyar köznevelés történetéből. Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominate. Tomus Vili., Budapest, 1962. 111.

6 SRL, 1918. 1. szám 6.

033122 EO