Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Hörcsik Richárd:A debreceni- és a sárospataki kollégiumok kapcsolata
itt helyezték el a magukkal hozott palládiumot, a nyomdát és egyes kutatók szerint a könyvek kisebb részét.' Ezzel a szomorú ténnyel kezdődik a két kollégium ellenreformációs kapcsolata. Mindkét intézményre ránehezedik az Udvar politikai nyomása. Mindez a korábban kialakult egyenletes kapcsolatokat átalakítja. A kölcsönös összefogás éppúgy jellemző e korszakra, mint anyagi vonatkozásban az ellentétek kiélezése. A szakirodalom úgy vélte, hogy Debrecen teljes mértékben átvette Pápa mellett Patak szerepkörét is. Ez csak részben igaz. Mert a patakiak iskolája - ha nem is a régi fénnyel - , de tovább élt és működött: Gyulafehérváron, Göncön, Kassán, Marosvásárhelyen. Az előbb említett helyeken 1686 és 1703 között 289 diák subscribált és 113 ,Jött ki” Erdélyből, összesen tehát 402 diák. Mindez nem sokkal marad el a Debrecenben subscribáltak mögött! A bujdosás ideje alatt a debreceni iskola partikula rendszere kibővült azokkal a rektóriákkal, ahol korábban pataki tanítók éltek. A legjobban Szikszó esete példázza ezt a változást. Száz évvel később a következőket olvashatjuk egy debreceni panaszlevélben: „Több el múlt már száz esztendőknél, a mióta a Szikszai Reformata Szent Eklesia közönségben egy akarattal szakadatlanul jött Collegiumunkhoz Oskola Mestereket kérni, és ki vinni a maga Oskolájában...”2 Ugyanezt a változást tapasztalhatjuk főleg a dunántúli eklézsiák iskoláinál! A Rákóczi-szabadságharc kezdetén a pataki diákok visszatelepülhettek a régi falak közé. Az első két évtizedben a kollégium nagy harcot vívott fennmaradásáért: a belső rend megszilárdításában csakúgy mint a külső támadások és feljelentgetések ellen. Ezalatt a debreceni kollégiumban meglehetősen zavartalanul folyt az élet. A két iskola közötti kapcsolatok első válsága anyagi téren jelentkezett. A pataki kollégium elvesztette korábbi főúri támogatóit. Az anyagi terhek nagy részét a református középnemesi réteg vállalta át - természetesen jóval szerényebb keretek között. Innen érthető, hogy az iskola minden rektóriához és legációs helyhez szinte görcsösen ragaszkodott (nem úgy, mint a korábbi századokban!). Ez okozta elsőben a feszültséget a két intézmény között. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy az 1737. évi tiszántúli egyházkerületi közgyűlés próbált valamiféle igazságot tenni. Sőt a két egyházkerület küldöttsége is foglalkozik az üggyel: rendre utasítván a pataki és debreceni kollégiumokat, hogy a tanulók és tanárok között szűnjön meg az illetlen versengés és viszálykodás, olykor pedig a verekedés!3 1 Ladányi S, im 161. 2 A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltára (a továbbiakban SRKLt.), A./XVII. 6151. 3 Gulyás, i. m. 7., Valamint: SRKLt., A Vl/1276. Az 1737. augusztus 13-i közös kerületi tanácskozás 8. Pontja így szól e tárgyban: „Observatum est inter nonnullos O3120EO
