Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Keresztúri Bíró Pál pedagógiai munkásságának színtere és tartalma - Keresztúri Bíró Pál pedagógiája

„Mint atya gyermekével, úgy bánt tanítványaival” - jellemezte szeretett mesterét Bethlen Miklós. Hogy mit is jelentett ez valójában, s mennyire kivételnek számított, afelől nem hagy kétséget a korabeli nevelésügy számos dokumentuma. Egyik preceptorának „módszerét” maga Bethlen így írta le: „Fogarasi rettenetes rútul vert, henyéltetek, amint ezt szokták mondani vagy nevezni, mert hanyattán fektetett a földre, fejemet, két kezemet, lábamat feltartatta vélem, hol egyik, hol másik talpamat csapta a lapockával, hol fejemet a három ágú lapos korbáccsal, hol féllábra állított kőre, mire, egyszóval igen rútul és bolondul bánt velem, elannyira, hogy osztán az atyámnak panaszoltam, s megmondottam, hogy bizony nem tanulok. Ezt pedig nem az én tanulásomért vagy lator- ságomért, hanem maga bolondságából cselekedte csak"/’0 Alti tanult valamit, az ugyanannak tanítására alkalmas is korabeli elgondolásból következett, hogy bármelyik öreg diákot felfogadták nevelőnek, s az vállalkozott is rá, mert lelkészi, esetleg más állásba kerülése előtt így jutott jövedelemhez, külföldi tanulmányúihoz szükséges pénzhez. A tanításban azonban semmi örömét nem lelte, maga úgy bánt tanítványával, ahogy ővele is gyermekkorában. A durvaságot nem is nagyon tartották szokatlan jelenségnek. A Bethlen Gábor által felemelt és taníttatott Bojthi Veres Gáspár, a fejedelem unokaöccsét, Bethlen Istvánt, mint pedagógusa „agyban-főben gyakorta verte”, ezért a gyermek nevelését el kellett venni tőle. A fejedelem szinte kedélyesen magyarázta meg az ügyet: „liertelen sora vagyon az barátomnak”.2’' Esterházy Miklós nádor is kénytelen volt Pál fia mellől több nevelőt is elküldeni, azok kegyetlensége miatt.252 S ha a preceptorok a főrendek gyermekeit nem kímélték, el lehet képzelni egy-egy falusi tanító „hertelen sorát”. Mégis, a szülők vagy maguk a diákok az efféle eseményeket viszonylag ritkán panaszolták fel, többnyire olyankor, ha kirívóan kegyetlen esetekről volt szó, tehát nem a verés volt a kivétel, hanem csak a módja. Következő példáinkat a felső-magyarországi iskolák életéből vettük.253 Az erdőbényei tanító ügyében azért említik 1638-ban, hogy a” gyermekséget kegyetlenül verte", mert egyéb okok miatt is alkalmatlannak bizo2511 Bethlen Miklós Önéletírása. 1. köt. 142 p.

2['' Ban IMRE: Apáczai csere János. 46 p.

Fejes Judit: Az Esterházyak házassági politikája 1645 után. In Péter Katalin (szerk.): Gyermek a kora újkori Magyarországon. Budapest, 1996, MIATTI, 121 p.

Z:,:i Az idézetek lelőhelye: Rcf. iskolák, passim.

os 85 so