Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
Keresztúri Bíró Pál pedagógiai munkásságának színtere és tartalma - Keresztúri Bíró Pál pedagógiája
nyúlt. Olaszliszkán 1663-ban az egyházlátogatók előtt vádolták kegyetlenséggel a tanítót: ,A deákokkal és gyermekekkel keményen, sőt kegyetlenül bánik, szitkozódik. A Toros uram gyermekét mód nélkül verte. Egy deákot azért, hogy nem tanulhatott, noha igyekezett tanulni, korbácsolta, szidta, úgyannyira, hogy a deák elszökött”. Vitányban az egyik szülő rótta fel a mester durvaságát 1651-ben: Vitányi Tőkés István a schola mester ellen, Sámuel Gönci ellen panaszolkodik, fiacskáját megláncolta. Vasárnap felment, a templomban sem bocsátotta, őriztette, mihelyt kijött, szörnyen megverte, a scholából kiverte egész vidék láttára”. S hogy az iskolában egyébként a verés, mint fegyelmező eszköz hivatalosan elfogadott volt, jól szemlélhető az 1647-es nagytoronyai eseten: ,/lz ifjak vádolják mestereket, kiverte scholából őket. A mester tagadja, ki nem verte őket, ha szidta, ha verte őket, oka volt. Nem becsülték, szófogadatlanok voltak. Verekedők voltak a scholában, lélekkel szitkozódtak. Szőlőhegyen kóborlók. Szürettől fogva a borok mellett [hevertek] otthon, a scholában nem voltak. Ördög anyjának szidták a domesticusokat, verték őket. Deliberatum: Vigyék a scholában őket, a mester verje jól meg őket, verje ki a scholából őket. Meg is verte egy pálcikával, praesentibus adhuc in Parochia nobis”.25'1 Általánosan bevett iskolai gyakorlat a vessző alkalmazása nem csak nálunk, de szerte Európában. Luther szinte haraggal, megvető gúnnyal emlegette idősebb korában is a mansfeldi latin iskolát, ahol nyolc évet töltött. „Szamáristállónak”, „ördögiskolának” nevezte, „pokol és tisztítótűz volt az”, ahol a „tirannus” tanító igen gyakran, volt rá eset, hogy napjában tizenötször is megvesszőzte.255 De a verés egyébként is hivatalos büntetésnem volt, amit akár egy vétkes tanítón is végrehajtottak, ha úgy hozta a sora, mint például Bodrogkisfaludon 1665-ben: „A káromkodó szitkokért a mester plagáltassék meg”.256 Mindezek figyelembe vételével különösen is fontos felfigyelnünk arra a szelídségre, ami Keresztúri nevelői magatartását jellemezte. Bethlen Miklós úgy tapasztalta, hogy mesterének ilyetén gyakorlata a tanár-tanítvány viszony érzelmi töltéséből fakadt: „szerette tanítványát, az is őtet”. Fegyelmezésében nem a tiltás, hanem a megerősítés volt hangsúlyos: „Gyümölccsel, dicséret, szép szóval etc. kedvet és kedvességet i:a Határozat... mostanáig, a parókián előttünk. m Frikdknthal, Richard: Luther élete és kora. Ford. Tkrényi István, Budapest, 1973, Gondolat Kiadó, 17-18 p. ' Reí. iskolák, 110 ]). 03 86 go
