Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Származás, ifjúkor, iskolázás - Peregrinációja

vezető teológusa ennek a teológiai tanításnak Jakob Arminius (1560- 1609) volt, aki amszterdami lelkészi állásából 1603-ban leideni teológiai professzor lett. Az ellentábor vezető teológusa Franciscus Gomarus (1563-1641) volt, aki szigorú kálvini teológiájában tulajdonképpen túlfeszítette a nagy genfi reformátor tanítását. A predestináció tanának központi je­lentőséget tulajdonított, s túlságosan élesen hangsúlyozta annak kettős mivoltát, az életre és a halálra való kiválasztást illetve elvettetést. Isten abszolút voltából adódóan Ádám bűnbeesése is az ő akarata volt e sze­rint a felfogás szerint. Mivel Gomarus is leideni tanár volt, 1603 után az itteni egyetem lett a teológiai harc központi színtere. Arminius elhunyt 1609-ben, párt­jának élén egyik tanártársa követte, aki 45 lelkipásztorral együtt egy tiltakozó iratot nyújtott be az állami felsőbbségnek Gomarus és elvba­rátai tanításával szemben. Ennek latin nevéről (remonstrantia) nevez­ték őket remonstránsoknak. Gomarusék ellennyilatkozatban tiltakoz­tak (contraremonstrantia), innen a contraremonstráns elnevezésük. Németalföld déli tartományai spanyol fennhatóság alatt voltak, ott a protestánsokat üldözték. A remonstránsok tanítása több olyan vonást hordozott, ami a római katolikus dogmákra emlékeztetett. A katolikus Spanyolországgal vívott küzdelemből adódóan a dogmatikai harc egyre élesebb politikai karaktert kapott. Hollandiát szinte kettéosztotta a teológiai-politikai vita, a városok fegyveres erővel igyekeztek kénysze­ríteni a kisebbségben maradt felet az engedelmességre, egymás zakla­tása napirenden volt. A meghasonlást Móric helytartó - aki szembefor­dult az arminianusokkal - fegyveres katonai fellépéssel szüntette meg, a városokat lefegyverezte. A teológiai megoldást zsinat keretében óhaj­tották megtalálni, amely - több ország református egyháza képviselő­jének jelenlétében - Dortrechtben ülésezett 1618-19-ben. A zsinat a remonstránsokat elitélte ugyan, de mégsem egészen Gomarus teológi­ájának adott helyt végzésében, amennyiben nem fogadta el a supralapsarius tanítást, amely a bűnesetet Isten örök végzésének tekin­tette, s ezzel lényegében őt tartotta a bűn szerzőjének. Ugyanakkor a zsinat megerősítette a kettős predestináció (praedestinatio infra- lapsaria gemina) tanát, a Confessio Belgicat és a Heidelbergi Kátét. A politikai következmény így sem maradt el, mert a remonstránsokat a legtöbb tartományból száműzték. Móric helytartó halála (1625) után ea 35 go

Next

/
Thumbnails
Contents