Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

A református lelkipásztor - A hitvitázó prédikátor

lehetetlen, hogy a Csecsemő keresztyén és a Mózes és a próféták támadójában ugyanazt a személyt vélte felfedezni, hiszen mindkét alkalommal eltitkolta nevét a szerző.

Az sem lényegtelen szempont azért, hogy Keresztúri munkájának stílusára nem csak a másik oldal értékeléséből következtethetünk. Hiszen a fejedelem körében a Nova Transilvanica is csak mint „rossz, mocskos írás” említtetik többnyire.'1’5 Az ellenfelek megítélése pedig mindig hordoz bizonyos elfogultságot. Az is igaz, hogy a Felserdült Keresztyén világosan jelzi, miszerint a maró gúnyért Keresztúrinak nem kellett - ahogy mondani szokás - a szomszédba mennie. Ezt erősíti meg Kassai István jogtudósnak, fejedelmi tanácsosnak a véleménye. Azt írta Rákóczi Györgynek, hogy amikor kinyitotta Keresztúri könyvét, a megdöbbenés fizikailag is megviselte. „Csak elhülék belé. Látja Isten, kezem is reszket miatta, úgy búsulok rajta. Bizony méltán búsulhat Nagyságod is, ilyen hatalmas maga gondolation bátorságán Keresztúri uramnak. Bezzeg fogadatlan prókátor volt őkegyelme: hiszen a mocskot nem mocsokkal kellene mázolni.” Az utóiratban még egyszer jellemzi a Taliot: „Az mint tekintem, nem szép írás, kegyelmes uram. Kiváltképpen az mint az Jézsuitákkal bánik, Fejedelem személye, méltósága forogván ez dologban. Bezzeg soha ilyen mordax stílussal nem írnék. Bánnám azért, ha Keresztúri uram hallaná ez írásomat, szemben mikor beszélhetnék magam őkegyelmével, akkor megmondanám”.161'

I. Rákóczi György igen rossz néven vette hitvese gyalázását, s 1642 tavaszán már III. Ferdinánd előtt tett panaszt követe által. A fejedelem elégtételt követelt, a szerző kinyomozását és megbüntetését kívánta. Ebben a helyzetben nem volt szerencsés a Talio megjelenése, mert lehetőséget adott az udvar számára a diplomáciai ellenlépésekre. Idézett levelében Kassai István 1642 májusában tanácsolta is a fejedelemnek, hogy Keresztúri könyvét semmisíttesse meg, hiszen: „Ha oda fel hírekkel lészen, könnyebben választ tesznek az Nagyságod panaszára is”. Néhány példány mégis kikerült Erdélyből s tartalma ismertté vált a jezsuiták, a katolikus főpapság és a nádor előtt. így azután nyár közepére kiderítették ugyan a szerző kilétét Széchényi György esztergomi

ll,r’ Például Szalárdy János Siralmas krónikájában: „... egy mocskos pasquillus is bocsáttatván ki, abban nem csak egész fejedelmi házok, de a kegyes életű és istenfélő idősb fejedelemasszony is nagy rútul és mocskosán marcangoltatván...”. i. m. 205 p. Sárospataki Füzetek 1866, 679-680 p.

03 120 EO