Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Származás, ifjúkor, iskolázás - Bodrogkeresztúr

XV. század első felében a Garay család tagjai voltak.6 Majd a tokaji váruradalom részeként váltogatta urait, 1459-1462 között Szapolyai Imre nyerte királyi adományként s a Szapolyai família birtokában maradt 1541-ig, amikor Serédy Gáspár tulajdonába jutott. A Magyar Királyság és az alakuló Erdélyi Fejedelemség közötti háború során az uradalom előbb János Zsigmond, majd Ferdinánd területét gyarapította, a XVI. század utolsó harmadában a szepesi kamara igazgatása alá került. A királytól vette Thurzó György zálogba 1607-ben. Az uralkodó 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek zálogosította el, halála után özvegye, Brandenburgi Katalin bírta. A Zemplén vármegyei szolgabíró Bethlen Gábor fejedelem özvegyének 11 keresztúri jobbágyát idézte törvény elé 1638-ban. A szepesi kamara visszaváltotta az uradalmat Brandenburgi Katalintól és Homonnai Drugeth Jánosnak juttatta. Tőle I. Rákóczi György fejedelem szerezte meg 1644-ben.

Az előnyös gazdasági lehetőségek, különösen a szőlőtermesztésből folyó borkereskedelem igen erőteljesen hozzájárult Keresztúr fejlődéséhez. Az 1549. évi adóösszeírás 31 portát és 40 egyéb gazdaságicsaládi egységet rögzített a helységben. Ekkor ugyan még nem tartozott a mezővárosok közé, de a legnépesebb falvak egyike volt Zemplénben.' Az 1581-ben szerkesztett urbárium már oppidumnak nevezi, s az összeírás jelentős népességnövekedést mutat.8 A 142 családfőből 7 nemes, a gazdák mintegy fele egész- illetve fél telken gazdálkodik, 11 család él halászatból, 58 a házas-, 6 a házatlan zsellérek száma. A Hegyalján a szőlőművelés ekkor már olyan kiváló minőségű és jelentős mennyiségű, hogy távoli városok tehetős polgárai igyekeznek arra, hogy szőlőbirtokhoz jussanak itt, nem is beszélve a vezető főnemesség ilyen irányú törekvéseiről. Ugyanakkor a helyiek megélhetésének legjelentősebb forrása a szőlőtermesztés és a bor-kereskedelem. Keresztáron, ha nem is figyelhető meg a monokultúra, mint Tokajban, de a szőlő itt is olyan nagy területét foglalja el a határnak, hogy árpa és zab - termőföld híján - nem terem. A zsellérek viszonylag nagy száma ebből érthető - telkük nem volt, mert szőlőművelésből éltek. Saját

11A birtoklásra nézve AZT 1900,166-167 p. BENCSIK JÁNOS (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok 1. Tokaj, 1995, 58-85 p.

' MAKSAY FERENC: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közejjén, 1-2. köt. Budapest, 1990, Akadémiai Kiadó, 2. köt. 10ß4; 1046 p.

" MAKSAY FERENC: Urbáriumok XVI-XVJ1. század. Budapest, 1959, Akadémiai K. 742-744 p.

üg 10 go